A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Lettország. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Lettország. Összes bejegyzés megjelenítése

2015/09/08

Balti túra - régi, modern vegyesen

Sötétedéskor értünk utunk  legjobb szállására, egy eldugott kis kastélyba Cesvaine nevű falu mellett Lettországban. Fogalmam sincs, hogy ki lehetett a tulajdonos, de olyan érzésem volt, mintha egy lelkes magánemberé lett volna, aki mindig vett egy felújított régi szekrényt, vagy egy pár régi széket amikor éppen volt egy kis pénze. A puritánul, de szépen felújított kastélyban nem láttunk két egyforma bútort, de stílusában minden ment mindenhez. Nagy felüdülés volt a sok ilyen-olyan magánszállás és olcsó szálló után, pedig ez sem volt túl drága. Azért mentünk Cesvainébe mert ott is volt egy kastély amit meg szerettem volna nézni, de csak ott olvastam el rendesen amit írtak róla, hogy 2002-ben nagy tűz pusztított és a teteje teljesen leégett. Egy kicsit meg is ijedtem, hogy fölöslegesen jöttünk ide, de aztán kiderült, hogy ez volt az egyik legérdekesebb hely utunk során.
A kastélyt nem állították helyre az előző formájába, a helységekben a festésen látszott a tűzoltóvíz pusztítása. Csak egy két érdekesebb részét hozták rendbe teljesen és a padlástérben kialakítottak egy nagyon érdekes modern kiállítást, úgy hogy direkt meghagyták  a tűz nyomait. A torony erkélyéről jól látszott, hogy a tető egy részét sem  csinálták még meg. Gondolom pénz kérdése a teljes felújítás, de nagyon ügyesen megoldották, hogy így is látogatható az egész épület a pincétől a padlásig, és a teljesen vegyes modern kiállításnak tökéletes háttér a füstös padlás.
Cesvaine után megálltunk egy Jékabpils nevű városban ami az utikönyve szerint érdekesnek tűnk, de nem láttunk szinte semmit, már pont tovább akartunk menni, de az egyirányú utcában csak továbbmenni lehetett, amikor megláttuk a Szentlélek kolostort. Persze megálltunk és bementünk, mert ez volt az első ortodox templom, amit meg tudtunk nézni. Kicsit kellemetlen volt, mert nem volt rajtunk kendő, de egy öreg apáca kedvesen megszólított minket angolul, hogy jöjjünk nyugodtan.  Kiderült, hogy ez egy férfi kolostor, ő csak ott "dolgozik", mert tud nyelveket, mindent elmesélt, azt mondta, hogy nyugodtan fényképezzünk, még a takarító lánykára is rászólt, hogy álljon ki a képből. Később egy másik ortodox templomban kiderült, hogy ez egyáltalán nem szokványos, volt ahova be sem engedtek, vagy ránk szóltak, hogy hol a kendő és fotózni sehol sem lehetett.
Ráadásul a mellette lévő lepattant utcácskában megint érdekes megoldást láttunk arra, hogy a régi faházakat mire lehet használni, ha nincs pénz a felújításra.
A következő megállónk Daugavpilsben volt, mert odafelé a repülőn láttunk egy újságot amiben hirdettek egy Mark Rothko kiállítást Daugavpilsben. Mark Rothko egy amerikai modern festő volt, aki Daugavpilsben született. Én azt sem tudtam, hogy ki az a Mark Rothko, de az egyik barátnőm látott róla egy érdekes filmet, úgyhogy megnéztük a kiállítást. Nem mondom, hogy ez volt életem legérdekesebb kiállítása, de volt egy vetítő ami régi képeket vetített háttérnek, oda lehetett elé ülni, lefényképezett, majd elküldte emailben a képet. Ezzel jól elszórakoztunk. Daugavpils különben egy kifejezetten ronda város, csak a hatalmas csillagerőd, ahol a kiállítás is volt, lenne viszonylag érdekes, de az meg csak a levegőből látszik. 
Daugavpils után már csak a végeláthatatlan útépítések miatt álltunk meg és késő este értünk Vilniusba.

kastélyszálló
folyosó a szállóban
Cesvainében sétáltunk amíg kinyitott a kastély



Cesvaine kastély, középen nincs rendes tető


jávorszarvasos-medvés kandalló, már ezért megérte idejönni


jávorszarvas a falon is
na a Lili ettől kapott idegbajt
padlás a kiállítással






a gólya persze csak akkor szállt oda amikor mi már kint voltunk



Szentlélek kolostor


serényen takarítanak


régi faházak modern festmények



finom olcsó májas, na jó vaníliás fagyi

csillagerőd, nem az én képem
az egyik felújított bejárat az erődbe


hatalmas csiga a Rothko center előtt


egy pirinyó ortodox templom, be sem engedtek

a lába csupasz, de a fejét betakarja



2015/09/01

Balti túra - kastélyok, várak, tengerpart

Lettországban először egy Pilsrundale nevű helyen a Rundale kastélyt néztük meg. Ez egy szokásos barokk kastély, szép volt mint mindegyik, igazából a kertje lett volna érdekes, de akkor ott is 37 fok volt,  nem bírtuk rávenni magunkat, hogy a nagyjából árnyék nélküli parkot végigjárjuk.
Délután érkeztünk Rigába. Riga igazából egy nagyváros, elég jó tömegközlekedéssel, rendes délutáni dugóval, ezért a szállodából egyszerűbbnek tűnt busszal bemenni az óvárosba.  Addigra egy kissé befelhősödött, még az eső is szemerkélt egy kicsit, így a kellemes időben a jó nagyot sétáltunk, majd utána a sötétben a  vissza buszmegállót nem találtuk, aztán persze meglett egy csomó plussz gyaloglással,  úgyhogy hulla fáradtan kerültünk ágyba éjfélkor. A GPS szinte mindig be volt kapcsolva a térkép miatt, vissza tudtam minden nap nézni, hogy mennyit gyalogoltunk. Összességében majdnem 90km jött össze, ami  szerintem még a természetben is sok, de főleg városban, meg múzeumban ennyi gyaloglás nagyon fárasztó.
Másnap tettünk egy kisebb körtúrát Riga körül. Először Siguldában néztünk meg egy várromot, aztán Turaidában egy másikat, ami tulajdonképpen egy múzeum komplexum, várrommal, egy gazdasággal és az összes melléképületével, meg egy gyönyörű kis fatemplommal. Ez nagyon érdekes volt, itt órákat töltöttünk. Délután meg kimentünk Jürmalába a tengerpartra. Jürmala a lettek fő nyaralóhelye, tele gyönyörű faházakkal. Először persze lementünk a partra, amiből egy nagy  Lilifotózás lett. Lili itt már kezdte nagyon unni az egészet, ettől, hogy egy profi fotós csak őt fotózta, ugráltatta, hogy így meg úgy tartsa magát, megint egy kicsit jobb kedvre derült. Igazából nagyon sajnáltam, mert tudtuk előre, hogy egy ilyen túra egy kamasz gyereknek, pláne egyedül nagyon unalmas lesz. Alig volt egy két olyan dolog ami gyerekeknek is érdekes. Eredetileg úgy terveztük, hogy ő táborba megy mi meg ide, de a tábort előbbre rakták, ami azt jelentette volna, hogy több mint 3 hétig nem találkozunk, amihez meg még nem elég kamasz, szóval mehettem érte a táborba, hogy ide el tudjon jönni. 
Mindegy tanulópénznek jó (drága) volt, azt mondta, hogy soha többet, szóval jövőre kitalálhatunk magunknak megint valami jó kis utat, ő biztos, hogy nem jön.
A következő nap elindultunk föl Tallin felé, de az út egy részen kiment egészen a partra, úgyhogy csak nem bírtunk magunkkal és kétszer is megálltunk. Nagyon jó volt, hogy teljesen egy kaptafára működött mindhárunk agya. Az első megállás után, igazából már nem akartunk többet, de amikor egy hídon át ment az út és lehetett tudni, hogy ott egy kis folyó torkolata van a parton, ráadásul egy parkoló is volt én befékeztem, és kiderült, hogy mind a két barátnőm pont mondani akarta, hogy álljunk meg mégegyszer. Akárhogy is, van valami varázslatos a nagy üres homokos tengerpartban, legalább is nekünk a kis tengerpart nélküli magyaroknak mindeképpen volt.
Innen aztán már nem volt messze Észtország határa...

Rundale kastély










Riga





Sigulda


Turaida Siguldából nézve

Turaida









Jürmala













Erről álmodoztam előtte, de a repülőn nem tudtam vinni a botot.




folyótorkolat