Monday, March 28, 2016

Kucsmagomba

A kucsmagombával elkezdődött az idei gombaszezon. Én bevallom őszintén azt sem tudtam, hogy mi az a kucsmagomba és azt meg pláne nem, hogy kora tavasszal van a szezonja, de az őszi őrségi gombaszedésünk olyan jól sikerült, hogy azóta ha az unokahúgomékkal találkozunk mindig szóba jön, hogy mikor megyünk gombászni és most is küldözgettek linkeket meg képeket a kucsmagombáról, úgyhogy utánanéztem, hogy hol terem. A homokos öregebb ültetett nyárerdőket szereti állítólag, úgyhogy nekiindultunk az Alföldnek. 
Dabas környékén végigvizslattunk három erdőfoltot, de nem találtunk egy darabot sem. Én igazából erre számítottam de azért, hogy mégiscsak lássunk a ronda nyárosokon kívül valami mást is eszembe jutott, hogy megnézhetnénk a homokdűnéket Fülöpszállásnál, úgyhogy továbbmentünk a régi ötösön. Egyszer csak Örkény után a Misi fölüvöltött, hogy álljak meg, mert ő látott egy nénit az erdőben egy bottal kotorászni aki biztos, hogy kucsmagombát keres. Megálltam és visszafordultam az erdő széléhez. A gyerekek kiugráltak és elrohantak megkeresni a nénit. Mi a barátnőmmel ki sem szálltunk. Egyszer csak eksztázisban rohannak vissza, hogy menjünk mert a néni tényleg kucsmagombászik és van egy csomó.
Tudtuk hogy nem egyszerű megtalálni ezt a gombát mert kicsi és a színe is beolvad a környezetébe, de kiderült hogy eddig rosszul csináltuk,  egy bottal föl is kell kapirgálni az avart mert ritkán bújik ki teljesen. Amikor már ráállt a szemünk akkor sokkal könnyebben ment. Ráadásul ez az erdő is szép volt, sokkal öregebb volt mint az előzőek.
Végül is kb. két kilónyit szedtünk sőt én meg is számoltam 327 darabot. A nagyját, a szebbeket és frissebbeket vacsorára meg is ettük és nagyon finom volt. A kicsit öregebbeket meg megszárítják.  Ez a gomba nem kukacosodik hanem egyszerűen elszárad, úgyhogy azok amik egy kicsit szárazabbnak tűntek azoknak sem volt semmi baja, megszárítva teljesen jók lesznek.




















Saturday, March 19, 2016

Fotószakkör

Fölkeltünk hajnalban, hogy napfelkeltére kiérjünk a Hárosi-öbölbe. Szép volt szép volt, szó se róla, de nem tudta überelni a téli ködös öblöt. Utána hazamentünk reggelizni, aztán Szomoron a hegyen folytattuk a fotózást. Szerencsére túlmentünk a feljáraton, úgyhogy észrevettük a gyönyörűen felújított kálváriát, és a korai kelésnek köszönhetően még arra is maradt időnk, hogy a szári kálváriánál örökbefogadott ládát rendbe tegyem. 









Ki nem ismeri a Gyermelyi tésztát? Itt készül. 





frissen meszelve

A bácsi a kálváriát én a ládát újítottam föl


Tuesday, March 15, 2016

Csend hangjai-körpanoráma


Vasárnap föl akartam kelni hajnalban, hogy a szép kora reggeli fények már az erdőben találjanak, de félálomban hallottam, hogy zörög az eresz a esőtől. Így a másik oldalamra fordulva aludtam tovább. Amikor fölébredtem az eső már elállt és egy kissé már látszott, hogy jobb idő lesz. Mire Nagykovácsiba értem már hétágra sütött a nap. Az összes tavaszi virág  virágzik, a hóvirág és a kökörcsin meg a hérics egyszerre. Két ládát kerestem meg. A Csend hangjait és az Ilona-lakot.
A Csend hangjai a Meszes-hegyen, amiről nemrég csináltam képet ahogy mögötte megy le a nap a  szemben lévő gerincről. Már akkor gondoltam, hogy arra is kellene gyalogolni, erre most ládát is tettek oda.





Onnan szemből csináltam régebben a következő két képet,




tavaszi hérics árnyékban

tavaszi hérics napon


óriásnünüke


erdei tyúktaréj

leánykökörcsin

tavaszi ködvirág

közben befelhősödött

szerencsére ez a nyomasztó hely nem az út végén volt...még mindig a régi jégkár maradványa


hóvirág még mindig

martilapu

valamilyen boglárka

Tök, Lili iskolája ott van a templom mellett.

tavaszi kankalin

ujjas keltike

orvosi tüdőfű

erdei kutyatej