Lilivel már régen terveztük, hogy húsvétkor elmegyünk valahová. Repülőjegyet sehová nem találtam olcsót a húsvét miatt, pedig szinte bármire nyitottak lettünk volna, ami egy kicsit melegebb nálunk. Végül is elhatároztam, hogy Olaszország nincs olyan borzasztó messze kocsival sem, és Toszkánába már nagyon régen vágytam.
Az út végül is nem teljesen úgy sikerült ahogy szerettük volna, de azért nem volt rossz. A végére mindketten lebetegedtünk, és én ismét megbizonyosodtam afelől, hogy ha jól akarom érezni magam akkor, a turistalátványosságokat főleg szünetek idején messze el kell kerülnöm.
Firenzében vagy Sienában lépni is alig lehetett a tömegtől. A múzeumokba órákig kellett volna sorba állni. Val d'Orciában hajnali 5-kor a népszerűbb fotós helyeken már egy csomóan várták a napfelkeltét.
Elkeserítő! Pláne úgy, hogy óhatatlanul is összehasonlítom a harmincöt évvel ezelőtti megszépült emlékeimmel. Ráadásul tudom, hogy a hiba bennem van, én öregedtem meg és én utálom az embereket. Na mindegy, a képek azért szépek lettek.
 |
| Verona |
 |
| Firenze |
 |
| St Gimignano |
 |
| Siena |
 |
| Val d'Orcia, St Vitaleta kápolna hajnalban |
 |
| Val d'Orcia, ciprusok hajnalban |
 |
| A Gladiátor című filmben ide ment haza a búzamezőn keresztül Russel Crowe |
 |
| Pienza |
 |
| Vitaleta naplementekor |
 |
| ciprusok este |
 |
| tengerpart valahol Pisa alatt, na itt üldögéltünk órákat |
 |
| Pisa, ezrek akarták a fotójukon megtámasztani a tornyot |
