A barna papír második élete

Már augusztusban az esküvőn tudtam, hogy karácsonykor is ezt a barna papírt fogom használni. Különböző mintákat nyomdáztunk rá az ebayről fillérekért rendelt nyomdákkal és kivételesen életemben először időben becsomagoltam az ajándékokat.

 A barátnőmmel minden évben közösen szoktunk valamilyen ehető ajándékot gyártani. Az idén szalámit csináltunk. Hatalmas siker volt.

Esküvő is volt közben

Amikor  balti túráról megjöttünk belevetettük magunkat az unokahúgom esküvőjének az előkészületeibe. A húgommal kettőnknek összesen 6 lánya van,  ez volt az első esküvő, de nem apróztuk el, rögtön egy 150 fős lagzival kezdtük, úgy, hogy mindent mi csináltunk. Életemben nem dolgoztam annyit mint ezen a három napon, de megérte mert állítólag mindenki jól érezte magát.
Azért remélem a többieknek nem ez lesz az etalon.

elkezdtük díszíteni a termet, a girlandok meg a borostyán már fönt vannak, középen a főszereplő papírtekercs

a girlandok is a papírból és az asztalokra is az kerül

a hatalmas tükröt is a papírral takartuk be 

és képeket ragasztottunk rá az életükből

a főasztal mögötti ablakot is befedtük, régi családi esküvői képekkel díszítettük

töménytelen bérelt edény

terítünk

a menyasszony elájul a látványtól

hogy mit hoztunk ki a lepukkant művelődési ház nagyterméből

rózsa, rezgő és rozmaring

kész 

amennyi csomót köt a szalagra, annyi gyerekük lesz, 6-ot kötött

bontás, takarítás, de legalább van süti

Adventi kézműveskedés meg persze a bazár Hidegkúton

 A Liliék osztálya és a tanárok közös euritmia bemutatójával kezdődött a szokásos adventi kézműveskedés.

Az idén nálunk is lehetett koszorút csinálni. A drága koszorúalap helyett  
durva nagylyukú zsákvászonba tekert szalmából formázták a koszorút, 
amit aztán ugyan olyan jól lehetett díszíteni.

A mézeskalács díszítésnek mindig nagy sikere van.

Annyira bírtam, hogy ilyen ötletesen kitalálták, hogy hogyan fogják megismerni 

sütés után, hogy melyik kalács kié.

Ezeket a gyönyörű dolgokat a negyedikesek kötötték olyan gyapjúból,
amit  saját maguk festettek növényi festékkel.

Az egésznek a végén szokás szerint közös éneklés mellett meggyújtottuk az első gyertyát a nagy koszorún. Szerintem senki sem tudta, hogy az új angoltanár tud hegedülni és énekelni. Gyönyörűséges volt ahogy elénekeltek kánonban egy latin nyelvű karácsonyi éneket. Folyton erőltetik a kánont, de én nem szeretem. Ez volt az első alkalom, hogy tényleg tetszett. Meg is mondtam a Lilinek, hogy tanulja meg ezt a dalt, és karácsonykor előadhatnák itthon is a gyerekekkel.

  A hidegkúti bazár az idén is egy napra esett a miénkkel, így aztán délután átmentünk oda. Láttam a műsorban, hogy kettőkor koncertet ad Ő:

Persze csúszott az egész, a gyerekek már kezdtek nyűglődni, és amikor végre elkezdődött egyáltalán nem értették, hogy én ezt miért akartam megvárni. Én meg rádöbbentem, hogy így 20-30 év szünet után is tudom a számok nagyrészét, ennél konkrétan majdnem sírtam. A második szám közben mondtam nekik, hogy menjenek nézelődni, mert én biztos, hogy végighallgatom az egészet.

Bababölcső kartonból

Egy kanapévásárlás eredményeképpen nagy mennyiségű hullámkartonhoz jutottam. Aztán kiderült, hogy a lányok babaágyra vágynak. Így egyértelmű lett, hogy karton bölcsőt kapnak karácsonyra.

Először snitzerrel kivágtam a darabokat. Fontos a snitzer, ollóval összenyomódik a hullám!

A bölcső alja és a végei két rétegből állnak. Ezeket ragasztópisztollyal összeragasztottam.

Az oldalakat egyszerűen beragasztottam.

Erősen reménykedtem, hogy nem mértem el, és a baba belefér.

Az éleket hígított decoupage ragasztóba áztatott papírcsíkokkal beragasztottam.

Két réteg akrilfestékkel akartam befesteni, de nem volt otthon megfelelő szín, viszont fehér diszperziós falfesték maradt egy egész vödörrel és volt kék és zöld színezőpaszta hozzá. Ez is tökéletesen működött. A festékben lévő nedvesség hatására a karton egy kicsit hullámos lett, de száradás után szépen kisimult.

Varrtam bele ágyneműt is.