2015/01/30

Miciműtét

Egyik reggel arra ébredtünk, hogy Mici nagyon furcsán viselkedik, aztán ráébredtünk, hogy biztosan tüzel. Az állatorvos azt mondta ősszel, hogy ráérünk januárban műteni, csak akkor fog tüzelni ha hosszabbodnak a nappalok. Hát ez most egyértelművé vált. Szerencsére hamar vége lett a dolognak és szerdán délelőtt meg is műtötték. Már tudtam, hogy mire számítsak, ez már a negyedik ilyen műtét, de még mindig borzasztó volt végignézni ahogy ébredezett, ahogy totál kótyagosan támolygott. Másnap hajnalban ráadásul úgy elbújt, hogy másfél órán keresztül kerestük. A Lilinek nem akartam mondani de én már kezdtem pánikolni, hogy valahová elbújt és meghalt. Aztán egyszer csak ott feküdt a fürdőszobaszőnyegen mintha mi sem történt volna. Fogalmam sincs, hogy hol lehetett, mert minden ismert macskabúvóhelyet megnéztem és sehol sem volt. Még másnap is szinte egész nap aludt, szinte nem evett-ivott semmit. A két napos koplalástól teljesen behorpadt a két oldala.

Magától kitántorgott a hordozó kosárból aztán nyitott szemmel mozdulatlanul feküdt. Az orvos direkt bekrémezte a szemét, hogy ne száradjon ki.

Puszi döbbenten nézi



Mint aki tényleg földobta a talpát

Utána meg terpeszjárásban tántorgott össze vissza.

A Lili kezében aztán megnyugodott és órákig aludt.

 

2015/01/25

Esik a hó

Mielőtt elindultam gyalogolni a teljesen megőrült Csipetet bezártam egy kicsit és szép csöndben figyeltem a madarakat a kertben. A szajkót már ebéd közben a Lili vette észre. Azt modta, hogy van egy nagy madár a bodzabokorban a kert végében. Én szemüveg nélkül nem láttam semmit, de szerencsére megvárta amíg kicserélem az objektívet. Így telével sem lett tökéletes a kép, de tényleg messze volt.
A gyaloglás nem volt egyszerű mert sár volt a mély vizes hó alatt, úgyhogy össze-vissza csúszkáltam, de azért így is mentem több mint 7 km-t.

vörösbegy

cinke

szajkó

szerencsére a madarak sokkal gyorsabbak


Helka





szellemkutya


2015/01/18

Még mindig a gyaloglásról

Már 71 km-nél tartok. Tegnap egy kicsit több mint 9 km-es kört tettem. Egy cipő már tönkrement. Még mindig élvezem.







2015/01/09

Nordic walking

Egyre jobban nyomaszt, hogy a változó korral, meg egy gyógyszer mellékhatásaként jött hízás miatt egyre kevésbé tudom  elcipelni saját magamat, ebből kifolyólag egyre kevesebbet mozgok. Na jó, még a lustaság is nagyban belejátszik, de egyre kritikusabb a helyzet. Ismerve magamat egy-két dolgot be kell, hogy lássak..pl. soha sem fogok tudni rendesen fogyókúrázni, annál sokkal jobban szeretek enni, meg eddig még mindig minden visszajött, tehát ez biztos, hogy nem játszik..soha sem fogok edzőterembe, csoportos tornára, meg hasonlókra járni, sőt hacsak nem épít valaki egy uszodát a közelben, akkor uszodába sem, pedig azt igazából szeretném, mert annyira hülyeségnek tűnik, hogy pénz, benzint és főleg időt áldozzak arra, hogy zárt térben mozogjak valahol máshol, ahová oda kell menni és onnan haza kell jönni, amikor ingyen megtehetem otthon, szabadban, a jó levegőn. A probléma csak az, hogy mégsem teszem, mert mindig van "valami".
Most talán elindult valami változás.
Nordic walking a bottal gyaloglás...soha sem értettem, hogy miért jó, inkább olyan bohóckodásfélének tűnt, nem is foglalkoztam vele egyáltalán, viszont többször láttam kutyasétáltatás közben Kati nénit, Lili egyik óvónénijét, aki botokkal gyalogolt és sokkal jobban nézett ki mint 10 évvel ezelőtt. Aztán volt nálunk egy osztálytalálkozó féle a két ünnep között, ahol véletlenül szóba került, hogy az egyik volt osztálytársam, aki mellesleg orvos, is sokat gyalogol ilyen botokkal, és mennyire élvezi, egy pár szót mondott is arról, hogy ez miért jó. Ez már szöget ütött a fejembe, aztán egy kicsit utánaolvastam. Persze amiket találtam az mind egy kicsit reklámízű volt, de gondoltam, hogy az, hogy tehermentesíti az izületeket és nagyjából az összes izmot megmozgatja és ráadásul 20-30 százalékkal több kalóriát éget mint a síma gyaloglás, egy próbát megér.
Szóval január 2-án vettem egy pár botot. A telefonomra letöltöttem egy olyan alkalmazást ami méri, hogy mekkor a távolságot megyek és mennyivel, sőt valamelyik nap legnagyobb megdöbbenésemre meg is szólalt a zsebemben. Gondolom össze vissza nyomkodtam és beállítottam rajta véletlenül valamit, így most 5 percenként bemondja, hogy mennyi idő telt el és mekkora távolságot tettem meg és mennyi az átlag sebességem. Erre az egészre is lehetne mondani, hogy minek, de az én statisztikus lelkemnek jót tesz, hogy látom, hogy mennyit mentem. Így mosmár büszkén jelenthetem, hogy azóta hogy megvettem a botokat minden nap rávettem magam, hogy kimenjek és gyalogoljak, még  a -8 fokos metsző szélben is és már több mint 30km-t gyalogoltam bottal. Kicsit több mint 4km-t szoktam menni esténként, a botok miatt óhatatlanul enyhén erőltetett menetben és eddig még nagyon élvezem. Ez durván 1 óra mozgás. Nem valami hatalmas dolog, de a semminél mindenképpen sokkal több. Ráadásul így Csipi is rendesen meg van mozgatva, mert persze őt sem hagyom otthon.




eszembe jutott, hogy tavaly vettem valamelyik élelmiszerboltban egy hülye akcióban ilyen cipőre húzható szegecseket, amit utána rögtön meg is bántam, de most nagyon megörültem neki, mert nálunk az összes mellékutca tiszta jég