Sunday, February 15, 2015

Influenza meg állatok

Letepert az influenza. Persze a legrosszabbkor. Hétvégére jött volna a barátnőm két kis gyerekkel, de így nem lehetett, szerdán meg elrepülnek Qatarba ahol a férje a reptéren kapott valami kedvező állást. Ki tudja mikor tudunk legközelebb találkozni. Az meg külön idegesített, hogy itt van ez a gyönyörű idő már napok óta én meg alig tudtam föltápászkodni a kanapéról. Ma már nem is bírtam tovább, tegnap már nem volt lázam, már csak köhögök, úgyhogy úgy gondoltam, hogy egy kis séta nem árthat. Szépen kényelmesen fotózgatva gyalogoltam vagy két órát. Lilit nem bírtam rábeszélni, hogy jöjjön el velem. Azt hittem, hogy csak a szokásos kamaszkori lustaság, de mire hazaértem ő lett lázas.

élet a kanapén, mindenki ott van

Puszi nézni sem bírja

Mici megelégelte, hogy a gépet bámulom

Megkértem a Lilit, hogy szedjen nekem rizottót


még mindig van hó


a kukoricaföld mellett lakik egy nagy csapat

citromsármány és veréb
 

 



azt hittem, hogy már vége, de úgy látszik folytatnunk kell a teázást






Saturday, February 7, 2015

Sárdagasztás

Ma gyönyörűséges napos időre ébredtünk. Lilinek átjött a barátnője, rám nem volt szükség, így gondoltam, hogy elgyalogolok messzebbre. Az unokahúgommal megbeszéltem, hogy ha olyan messzire mennék, hogy nem tudok hazajönni, akkor eljön értem az én kocsimmal. Végül így is lett, átgyalogoltam Perbálra, de visszajönni már nem volt energiám.
 Itt a Zsámbéki-medencében az összes falut összeköti egy bicikliút rendszer, amit úgy hívnak, hogy Budavidék Zöldút. Igazából csak annyit csináltak, hogy föltérképezték a földutakat és kitettek egy pár kőoszlopot tájékozódásnak. A kőoszlopok közül van olyan ami pár évet sem bírt ki, széttörtek. Nem hiszem, hogy biciklis vandálok tették tönkre őket, inkább az időjárást nem bírták és szétfagytak. Nem is értem, hogy két kukoricaföld sarkára mi a fenének egy drága vésett kőoszlop, minimális információval. Biztos, hogy olcsóbb lett volna egy olyan tábla mint a rendes közlekedési táblák, csak alacsonyabb oszlopon, amire rá lehetett volna írni azt is, hogy mekkora távolság a cél, és azokból többet is ki lehetett volna rakni, mert ezek a kőoszlopok olyan ritkán vannak, hogy símán el lehet tévedni.


Az utak egy része viszonylag jól járható, főleg azok ahol nagyobb gépek nem járnak, de azok amiket a traktorok is használnak, azok borzalmasak. Pláne most, hogy olvad a hó, iszonyú nagy a sár. Volt amikor több kiló sárkoloncot cipeltem a bakancsomon.





A Csipit meg kellett fürdetni amikor hazaértünk.



Sajnos nem vittem magammal fényképezőgépet, csak a telefonommal fényképeztem, így nem látszik a csordányi őz. A Csipit alig tudtam visszatartani, hogy ne rohanjon utánuk. Máskor inkább viszek hátizsákot a féynképezőgéppel ha ismeretlen helyre megyek.




Monday, February 2, 2015

Szeged

A nagymamám Szegeden lakott. Gyerekkoromban egész nyáron nála voltunk a húgommal. Lilinek meg akartam mutatni a várost  és  meg akartam nézni az azóta nyílt vadasparkot. A nagymamám az utolsó éveit az anyukámnál töltötte Budaörsön, úgyhogy Szegeden az elmúlt 17 évben csak futólag jártam talán kétszer, de ha jól belegondolok az előtte lévő években is főleg csak őt látogattuk meg. Úgy igazán a városban biztos, hogy legalább 30 éve nem sétálgattam és főleg nem tömegközlekedtem, szállodában meg még sosem laktam. Ezt abból is gondolom, hogy most a távolságok sokkal kisebbnek tűntek mint amire emlékeztem. Hát most egyik döbbenet ért a másik után.
Rögtön ugye az állomás, amiről már írtam, aztán meg a villamos. Gyönyörű, modern. A sínek és a megállók felújítva az egész városban. Az információs rendszer működik, a villamosok és a buszok tényleg annyi perc múlva jöttek mint amennyi ki volt írva a kijelzőn.




mutatóban egy régi kocsi

Füves szimpla sínpálya. 
Erre laktunk régen, amikor elcsörömpölt a ház előtt a fenti régi villamos kifelé, akkor kellett indulni, hogy a befelé menőt elérjük a megállóban. Most is elmentünk a régi ház előtt, mert erre van a vadaspark.
Olvastam, hogy van itt egy csomó érdekes állat, de nem gondoltam, hogy ennyire klassz helyük van. Egy erdőben van az egész és a legtöbb állatnak hatalmas majdnem természetes kifutója van. Gyönyörű napos idő révén még az afrikai állatok közül is egy pár kint volt a szabadban. Csak a trópusi állatok voltak a téli helyükön, de őket is meg lehetett nézni nagy ablakokon  keresztül kívülről.

a krokodilház menyezete

csupasz turkáló

rotschild-zsiráf



vörös vagy kispanda

szibériai tigris

hópárduc

dél-afrikai oroszlán


ecsetfülű disznó

bambuszerdő

derby-kenguru

ezeket a nyulakat simogatni is lehetett

sörényes farkas

tapír, bent alszik
nyáron ekkora helye van


a tapír helye a másik oldalról

alpaka
örvös pekari


sörényes hangyász

gyapjasfejű tamarin

fehérarcú sátánmajom
Aranysakál, ez egyre jobban visszaterjed hozzánk, állítólag már többen láttak ilyet a környékünkön is kutyasétáltatás közben. A vicsorgós kép alapján lehet, hogy mégsem szeretnék vele találkozni.

A vadaspark után volt még egy kis idő a gyönyörű napsütésben sétálgatni. Szerintem nekem eszembe sem jutott  házakat nézegetni régen.  Nem is tudtam, hogy van egy csomó szépséges szecessziós épület. Csak a Reök palotát ismertem, de azt is csak azért mert voltunk ott egy ismerős kiállítása megnyitóján egy pár éve.


először azt hittem, hogy csatornafedél, de inkább csak dísz a Reök palota előtt

Reök palota

Gyönyörűséges virágok közelebbről


A strand Újszegeden, a nagymamám amikor nyugdíjba ment a kendergyárból itt volt gondnok a pedagógus üdülőben, így "kénytelenek" voltunk évekig minden nap strandolni.

Én még sohasem láttam a dómot a szabadtéri játékok ronda székei nélkül.

Hősök kapuja
 Vasárnapra elromlott az idő. Vettünk napi jegyet a tömegközlekedésre és össze vissza buszoztunk, meg villamosoztunk mert  nem volt annyira élvezetes sétálni. Megkerestük az új zsinagógánál a ládát, de bemenni sajnos nem tudtunk, pedig én nagyon szerettem volna. Aztán elegünk lett a fagyoskodásból és egy korábbi vonattal hazajöttünk.