2022/06/09

Vikingek és szlávok

 Wolinban megnéztünk egy viking és szláv skanzent. Ásatások bizonyítják, hogy volt itt egy skandináv település a IX. századtól párszáz évig, Ezek a kunyhók az akkor életet mutatták meg.  Volt egy csomó szép faragott ajtó. Én nagyon szeretem az ilyen viking-kelta mintákat. A skanzennal szemben volt a folyó másik oldalán Wolin óvárosa, arról is van két kép. Minden évben szokott lenni itt egy 3 napos Viking és szláv fesztivál, ami nagyon népszerű. Én már láttam róla egy csomó képet, de csak most esett le amikor jobban utánanéztem, hogy az itt szokott lenni.
































2022/06/07

Balti tenger megint, most Lengyelországban

 A pünkösdi hétvégére felmentünk megint a tengerpartra, csak most Lengyelországba. Niechorze-től nem messze találtam egy nagyon olcsó és hangulatos lepukkant kastélyban szállást. Az odaúttal elment majdnem az egész első nap, mert mellékutakon csalinkáztunk kényelmesen, és ebédelni is megálltunk. Csak az volt a baj, hogy az autó elkezdett valami fura hangot adni az egyik első keréknél. Felhívtunk két ismerőst is, hogy mi lehet a gond, mind a ketten tök mást mondtak, de abban egyeztek, hogy  nagy bajunk nem lehet, úgyhogy második nap a környéken mászkáltunk vele. Lementünk Niechorze-ban a partra, felmentünk a világítótoronyba, és megnéztünk egy parkot, ahol az összes lengyel világítótorony ki volt állítva kicsiben. Délután meg elmentünk Wolinba egy skanzenbe, amiről külön írok, aztán megkerestünk egy kilátót, amiről azt hittem, hogy egy sima fa kilátó lesz, de helyette Lubin-ban egy magaslat tetején volt egy szuper kávézó, aminek a teraszáról, meg a mellette lévő rétre kitett nyugágyagból lehetett kényelmesen heverészve nézelődni. Ráadásul volt ott egy nagy kormoránkolónia is. Sőt még egy kellemes kertes éttermet is találtunk, ahol gombás meg spenótos pierogit vacsoráztunk. Sajnos a kocsi viszont egyre rémisztőbb hangokat adott. Reggel esőre ébredtünk és hiába reménykedtünk, hogy a zaj valami csoda folytán elmúlik, mert inkább egyre fokozódott. Sőt mire elértünk a Swinoujscie-i komphoz, már érezni is lehetett, hogy egy kissé, remeg a kormány is. A kompnál több mint egy órát araszoltunk a sorban, amikor is az előttünk álló szintén német kocsi vezetője szólt, hogy valami gond van az első kerékkel. Ő a visszapillantóból észrevette, hogy furcsán mozog a kerék. Kiderült, hogy annyira ki voltak lazulva a csavarok, hogy puszta kézzel lehetett csavargatni. Persze nem volt se nekünk se neki csavarkulcsunk, úgyhogy kézzel meghúztuk annyira amennyire tudtuk, amitől majdnem teljesen abbamaradt a zaj, úgyhogy nagyon megkönnyebbültünk és az első benzinkútnál megpróbáltuk meghúzatni a csavarokat, Persze ott sem volt megfelelő csavarkulcs, viszont kiderült, hogy a nagy katolikus Lengyelországban nem szabadnap a pünkösd hétfő, tehát nyitvavannak a boltok és a kúttól nem messze volt egy autósbolt, ahol fillérekért vettünk egy csavarkulcsot és a boltos még meg is húzta őket rendesen. Konkrtétan úgy éreztük, hogy újjászülettünk.  Utána Swinoujscie-ban kimentünk a partra és elgyalogoltunk a régi világítótoronyhoz. Aztán még a határ másik oldalán Ahlbeckben is megálltunk, mert az ottani móló a legrégebbi Németországban. Sajnos az le volt zárva, úgyhogy csak kávéztunk meg sütiztünk egyet és visszaindultunk Berlinbe. Hihetetlen, hogy mennyire viszonylagos minden. A visszaút iszonyatosan nyomasztó volt két napig, viszont így, hogy az autó megjavult szinte semmiségnek tűnt.




A lengyel gyerekek elsőáldozás után elrepülnek.


A másik gyerek már nem volt hajlandó hatodszorra is leugrani a fotós kedvéért. A kivágott kép.

és a valóság.











Ködkürt miniatúra.

A miniatúra és hátul az igazi.