2013/02/17

Veszprém hóban

 Reggelre leesett több mint 10 centi hó és még folyamatosan havazott. Jól bereggeliztünk aztán elmentünk az állatkertbe, mert a szállodai csomaghoz adtak két belépőt. Egy elég meredek úton kellett volna lemenni, ahol éppen egy hókotró dolgozott, de a hó is folyamatosan hullott, úgyhogy nem mertem megkockáztatni mert féltem, hogy nem fogok tudni visszajönni. Már látni lehetett a ketreceket a kerítésen túl, úgyhogy inkább otthagytuk a kocsit és lementünk gyalog. A lejtő alján a legnagyobb megdöbbenésünkre egy csupasz hómezőt találtunk, meg az állatkert beton kerítését ameddig a szem ellát. Még nyomok sem voltak a hóban.

Hol az állatkert bejárata?
A hókotró éppen jött lefelé, megállítottuk, hogy megkérdezzük. Azt mondta, hogy menjünk nyugodtan a földúton (földút van a hó alatt?), aztán majd meg fogjuk látni. Tényleg, kb. 1 km csúszkálás után a mély keréknyomokkal szabdalt hómezőn keresztül odaértünk a bejárathoz. Közben kiderült, hogy az aszfalt út jó nagy kerülővel ment volna a parkolóig, de az nem volt feltűnő, mert egyetlen kocsi sem állt ott, csak a hókotrót láttuk a távolban.
Mi voltunk az egyetlen látogatók az állatkertben. Senki mással nem találkoztunk csak az ápolókat láttuk. Az állatok fele sem volt látható, de erre számítottunk.
A terráriumban volt egy szuper játszótér, meg egy elkerített rész legalább 100 tengerimalaccal. Ott eltöltöttünk több mint egy órát és elkezdődött az azóta is tartó masszív könyörgés, hogy vegyünk két tengerimalacot. Rögtön kettőt mert elolvasta, hogy a tengerimalac társas lény.


Töménytelen, mindenféle méretű és korú malac


A nyesttel is jó sokat szórakoztunk, míg végre előjött és le tudtam fényképezni. Tanulmányozni akartuk mert megint lehet hallani otthon, hogy valami állat mászkál a tető és a burkolat között. Ez nyest szokott lenni.

Jó nagy karmai vannak, nem csoda, hogy kopog a plafonon.
Szegény kis kenguru, Ausztráliában hol van ilyen hideg?

A szibériai tigris otthon érezheti magát a hóban.
Szemmel láthatóan jól érzi magát.

Az állatkert után visszaverekedtük magunkat a hómezőn keresztül a kocsihoz, aztán visszamentünk a szállodába, mert ott ingyen lehetett parkolni és fölsétáltunk a várba. Nagyon hangulatos volt a hóesésben.
Megnéztük a Szaléziánumot. Ott is mi voltunk az egyedüli látogatók. Jót beszélgettünk a hegedűkészítővel, aztán ittunk egy gyógyteát a teázóban. Amikor végeztünk már sötétedett, de még nem gyújtották föl a lámpákat ezért nem nagyon lehetett fényképezni. Egy darabig próbáltam húzni az időt, de a Lili már nagyon ment volna fürödni,  úgyhogy elindultunk visszafelé. Közben persze meggyulladtak a lámpák és annyira szép volt a hóesésben az egész, hogy visszamentünk a Szaléziánumhoz is.



Az egész napos gyaloglás utáni maradék erőnket kiszívta a fürdés meg a szaunázás. Vacsora után két perc alatt elaludtunk és reggel sem akaródzott fölkelni. Ráadásul egész éjszaka esett a hó. Kicsit kezdett aggasztani a hazamenetel, mert nem szerettem volna a 8-as úton meg az autópályán menni, hanem a Bakonyon keresztül. Úgy tűnt, hogy az utak csak latyakosak, úgyhogy fölmentünk Eplénybe megnézni a sípályát. Engem a sírás kerülgetett, nem is értem, hogy mióta a Lili megvan miért nem sízünk. Neki is nagyon tetszett, meg kellett ígérnem, hogy jövőre mindenképpen megtanulhat. Miután a parkolóból két fiatalember kitolt, majd Olaszfalu után visszafordultam, mert nem lehetett látni az utat, Zircen keresztül a főúton csak átvergődtünk a Bakonyon. Ahogy haladtunk kelet felé annál kevesebb volt a hó. Móron már eső esett.

2013/02/16

Mégis csak elutaztunk.

Vasárnap este a két napos félig beteg semmittevés után rájöttem, hogy nem bírom tovább. Kicsit köhögni akárhol lehet,  nem akarom a drága szabadságomat otthon ülve tölteni. Eredetileg  Kőszegre szerettem volna menni a síszünetben, de annyira rossz időt jósoltak sok hóval, hogy nem mertem szállást foglalni előre. Még szerencse mert jött ez a hülye betegség is, vasárnap reggel semmiképpen sem mehettünk volna. Aztán meg  egész nap szakadt a hó is, de nem volt túl hideg, gondoltam hogy ha olvad akkor közlekedni is lehet, úgyhogy úgy döntöttem, hogy hétfőn mégis elmegyünk. Nem Kőszegre, mert az túl messze van, hanem Veszprémbe. Ez a két napos döglés arra is jó volt, hogy a Lilinek is volt kedve kimozdulni, mert mostanában nem nagyon akar menni sehová. Lefoglaltam egy belvárosi szállodát, mert úgy okoskodtam, hogy ha kedden esik az eső, akkor is tudunk valamit csinálni  a városban..
Hétfőn gyönyörű napsütésre ébredtünk, gyorsan összecsomagoltunk, kiástuk a kocsit a 20cm hó alól és elindultunk. Ahogy kiértünk a faluból már sokkal kevesebb hó volt, Székesfehérvárnál meg már szinte semmi. 
Meg akartam nézni egy pár kálváriát Veszprém körül, meg hát ugye ládázni is kell, úgyhogy Gyulafirátótra mentünk először.
Rátóti premontrei kolostorrom (GCRARO)
  Utána a kicsit messzebb lévő Magyarpolányba, mert arra voltam a legkíváncsibb. A kálvária is érdekes volt, meg a Petőfi utca is a védett házakkal. Természetesen macskát is kellett fényképezni.

Hátul a kálvária (GCKrVo)




Itt már elkezdett alkudozni, hogy menjünk egyenesen a szállodába, de rábeszéltem még egy kis ládázásra. Hihetetlen, hogy folyton ellenkezik, aztán meg nem lehet leállítani, ha már konkrétan ott vagyunk a láda feltételezett helyénél.
A következő a városlődi kálvária volt, ugyan láda nélkül, de nekem ez tetszett a legjobban.



Utána a bándi Esseg-várnál megkerestünk egy furfangos ládát.


Itt is volt egy kálvária, csak stációk nélkül.

Ezután már tényleg csak egy láda volt hátra, mert 5-re beakartunk érni a szállodába, ugyanis délben jutott eszünkbe, hogy otthon felejtettük a fürdőruhákat és a recepciós nő azt mondta, hogy majd mutat egy kínai boltot, ahol tudunk venni olcsón.
Az utolsó a márkói golgota nekem csalódás volt, pedig az volt a legszebben felújítva. Az eredeti falun kívüli  kálvária a rendszerváltásig orosz tank gyakorlótér volt, de  mára már teljesen körbeépült gazdag házakkal, az alsó részénél meg van egy raktárbázis. Kifejezetten csúnya, kopár az egész környék.
 Innen már 5 perc alatt beértünk Veszprémbe, a szállodát is megtaláltuk nagy nehezen mert a GPS teljesen meghülyült. A recepciós nő tök kedves volt, elmagyarázta, hogy hol van a kínai áruház. Csodák csodájára fürdőruhát is kaptunk és tényleg olcsón. Utána visszasiettünk a szállodába, bejelentkeztünk és lementünk a wellness részlegbe. Mi voltunk ott teljesen egyedül. Jó sokat bénáztunk mire rájöttünk, hogy hogy kell bekapcsolni a bugyborékoló bigyókat a medencében. Szaunáztunk is. Lilinek nagyon tetszett az egész én meg szépen csöndben megbeszéltem magammal amit eddig is sejtettem, hogy ez az egész wellness dolog nem az én világom.

Farsang betegen


Tudtam, hogy valami megint itt bujkál. Csütörtök éjszaka 38 fokos lázra ébredtünk. Zokogás, hogy ő a farsangra mindenképpen elmegy, lázcsillapító. Reggel mintha mi sem történt volna, semmi baja. Még csak nem is köhög. Lehet, hogy annyira izgult, hogy belázasodott? Megbeszéltük, hogy jó, bemegyünk, de ha érzi, hogy megy föl a láza, szól és hazajövünk. Jósnő jelmez kész, haj besütve (valami általam nem ismert okból a jósnőnek feltétlenül göndör haj kellett) tepsi sütemény becsomagolva, mennénk  az iskolába, de még valamiért fölrohant a szobájába, majd sikítás és a szokásos anya gyere föl. A hörcsög holtan fekszik a mókuskerékben. Nagyon nem jól indul ez a nap. Zokogás, majd a kocsiban önmarcangolás, hogy mit csinált rosszul.
Szerencsére a vidám forgatag, ami az iskolában fogadott minket, gyorsan jókedvre derítette.

Fejpánt, mint hajráf és loknis fürtök.
A fejpántot nem volt hajlandó a homlokára tenni, így szerintem nem volt se északi, se jósnő jellegű, de sebaj, neki  így tetszett, azt mondta, hogy végre egyszer nem volt csúnya a jelmezben.

Északi istenek tánca

11 körül, megint fölment a láza, újabb lázcsillapító, mert nem mehettünk haza, hiszen ő volt az egyik zenész a szokásos farsangi táncházban. 



A farsang végül is jól sikerült, de a barátnők hétvégi itt alvását le kellett mondani.

2013/02/04

Alkonyi séta

Dupla születésnapot és egy névnapot ünnepeltünk ma. Ebéd után elmentünk sétálni, hogy belénk férjen a torta. Először egyik gyerek sem akart jönni, aztán persze üvöltözve rohangásztak. A délelőtti hóesésből hihetetlen színekben pompázó naplemente kerekedett.


Nem volt túl meleg




Oszlopok és vezetékek mindenhol.