2014/05/02

Búcsú Alsóhegyen

Mi mindig Alsóhegyre megyünk, pedig nagyjából az egész Gömör-Tornai-karsztot, vagy ismertebb néven Aggtelek és tágabb vidékét értjük alatta aminek csak egy kis részét hívják Alsóhegynek. Tavaly nyáron  is írtam, hogy szinte minden évben járunk erre. Akkor nem gondoltam, hogy ilyen hamar visszajövünk. Lili apukájától vettünk végső búcsút. Az ilyen dolgok szomorúak szoktak lenni, de ez nem volt az. Lilivel és a testvérével végiglátogattuk a helyeket amiket szeretett, barlangban voltunk, mert ő is barlangász volt és a végén a barátaival szétszórtuk a hamvait egy olyan helyen ami mindenkinek sokat jelent. Természetes és megnyugtató volt az egész.

Nem mertük otthon hagyni..

Rákóczi-barlang az Esztramoson



Az Esztramos tetején az elhagyott bányaudvar


Szemben Bódvaszilas
Az Esztramos, ott voltunk fenn.
A szögligeti pelikán
Szögliget



Búcsúznak


Szádvárnak akkora forgalma volt, hogy a szekerek kerekei kivájták a sziklákat.

Szörnyeteg
 

Szépséges vidék
 

2014/04/20

Mici

Az idén a húsvét nálunk nem nyulakról hanem macskákról szól. Masszív könyörgésre megadtam magam és Lili hazahozhatta az egyik kismacskát a három közül amiket valaki rájuk sózott a zsámbéki piacon amikor a barátnőivel vásárolni voltak. A telefonban azt mondta, hogy cirmos, de nem, ez a cica sokkal gyönyörűbb. Egészen különleges barnás színe van a hátán végig sötétebb csíkkal, a lábai és a farka csíkos a hasa meg pöttyös. Hatalmas gondot vettünk a nyakunkba, de olyan nagyon nem bánom. Ha átvészeljük az összeszoktatást, akkor tulajdonképpen ugyan úgy két macskánk lesz mint az elején amikor Kávé még itthon volt. Elolvastam egy csomó mindent az összeszoktatásról, remélem nem lesz gond, sem a Puszi sem a Csipet nem volt alapból ellenséges. Mind a kettőnek odatartottuk egész közel, megszaglászták és egyik sem morgott vagy vicsorgott, de azért biztos, hogy féltékenyek. Egyelőre nem engedjük össze őket felügyelet nélkül.








2014/04/12

Pincehegy


Pátyon van egy Pincehegy. Igazából itt a Zsámbéki-medencében minden faluban vannak szép pincék, de szerintem a mi Pincehegyünk a leghangulatosabb az összes közül. Állítólag 1805-ös a legrégebbi pince, azt én sajnos nem találtam meg, de a többi is 1830 körüli. A környéken a szőlőt az 1870-es filoxérajárvány teljesen kipusztította, úgyhogy az itteni pincékben lévő borhoz máshonnan veszik, de ennek ellenére a legtöbb pince rendben van, látszik, hogy használják. Persze én nem a felújítottakat fényképeztem, mert azok nem annyira szépek mint a kopottabbak.









A Biatorbágy felé vezető borzalmas utat is gyorsan újraaszfaltozták a választásokra. Olyan jó lenne ha valaki egyszer elmagyarázná, hogy mi értelme van a murvát odatapasztani az út mellé, azon kívül, hogy látványos egy pár hétig, vagy legalább is az első nagyobb esőig ami a nagyját belemossa az árokba.


Döbbenten láttuk, hogy a messziről egész szép, régies villanyoszlop gagyi műanyagyból van! Egy fröccsöntött vacak, valami hungarocelszerűséggel kibélelve.




2014/04/03

Hárosi-öböl tavasszal

Hárosi-öböl újra, meg összahasonlítva a télivel. Most már biztos, hogy nyáron meg ősszel is jövök.
A hódbizonyítékok is gyarapodtak. Egyszer talán majd a hódot is sikerül meglesni.











2014/03/05

Taksonyi tanösvény

Hétvégén olyan gyönyörű idő volt, hogy a barátnőmékkel nem bírtunk bent maradni a szobában. Szerencsére az összes gyerek kilábalt a különböző betegségekből, úgyhogy elmentünk Taksonyba sétálni a tanösvényen, meg persze a ládát is megkerestük.