2014/07/18

Erdély, ötödik-hatodik nap

Farkaslakán reggel megnéztük Tamási Áron szülőházát azután átmentünk Csíkszentlélekre megnézni a templomot meg az 2011-es európai év fáját, aztán a Csíkszeredai barátainkkal fölmentünk Csíksomlyóra a hegyre. A barátoktól persze nehéz volt eljönni, nem is sikerült teljesen, a kisebb gyerekeket otthagytuk játszani és mi még késő délután még elmentünk Gyimesbe az 1000 éves határhoz. Én voltam már ott sokszor ezért nem zavart, hogy elhúztuk az időt. Már teljesen sötét lett mire visszaértünk a gyerekekért és majdnem éjfél lett mire Marosfőre értünk a következő szálláshelyre.
Reggel én megkerestem a Maros forrását amíg a húgomék keresték a kocsikulcsot, aztán fölmentünk a Gyilkos-tóhoz meg a Békás-szorosba. Olyan esőzések voltak, hogy a tó vízszintje annyira megemelkedett, hogy alig látszottak ki a fatörzsek a szorosban meg annyi gagyiárus bódé volt, hogy meg sem lehetett állni, meg a tömeg miatt kedvünk sem volt. Visszafelé a hágón megálltunk piknikezni én meg nem bírtam magammal és virágokat fényképeztem. Hihetetlen mennyi gyönyörűséges virág volt mindenhol.
Utána meg akartuk nézni a Szárhegyen a Lázár kastélyt, de be volt zárva, így a végén Parajd szélén álltunk meg a sóhegyeknél, majd egy borzalmas köves földúton fölmentünk Énlakára, majd tovább Bözödújfalu felé, ahol egy héttel azelőtt omlott le az elárasztott templom tornya, így meg sem álltunk, mert persze megint sötét lett mire Marosvásárhelyre értünk a szállásunkra.

Itt született Tamási Áron
Tamási és Ottlik Géza meg valami angol követ
A ház kívülről
Csíkszentlélek, 2011-ben az év fája Európában
                       
Csíksomlyó, pihenés a színpadon.


Gyimes felé
 Szegény öreg autók, de kitartottak végig.
Piknik a hágón







még ezek sem ültetett virágok

a háttérben két vadárvácska, csak a szín kedvéért, majdnem akkorák mint a nemesítettek

Lázár kastély, hiába, nincs nyitva

sóhegyek


Rovásírás 1668-ból, az énlakai unitárius templom mennyezetén. Milyen gyönyörű itt,
 és mennyire utálom a falum elején meg a végén.

érdekes boltív

Jön a csorda, tehenek, bikák, bivalyok vegyesen.

szempilla és puha fül


2014/07/16

Erdély, harmadik-negyedik nap

Harmadik nap először a Kerci apátságot néztük meg, majd futólag a Fogarason a várat, aztán Törcsváron a a Drakula kastélyt aminek ugye semmi köze Drakulához, de még Vlad Tepes kegyetlen havasalföldi fejedelemhez sincs. A várra én nem mondanám, hogy gyönyörű, de mindenképpen érdekes, és tele van szebbnél szebb kályhákkal és kandallókkal. Utána Brassóban aludtunk.
Negyedik nap volt a legtöményebb, Megnéztünk három erődtemplomot, Szászhermányt, Prázsmárt, Szászfehéregyházát. Egyik gyönyörűbb mint a másik. Késő délután még Segesváron is sétáltunk egyet és a végén Farkaslakán aludtunk.
Itt a negyedik napon erősödött meg bennem az az érzés, hogy Románia kezd elhagyni minket. Az elmúlt 5 évben látványosan fejlődött. Régebben szerintem legalább akkora volt a különbség Románia és Magyarország, mint Magyarország és a nyugat európai országok között. Mostanra egy pár dologban biztos, hogy lehagytak. Például az utak, ha attól eltekintünk, hogy ott alig van autópálya,  sokkal jobbak mint nálunk.
Nem tudom eldönteni, hogy ők fejlődtek olyan nagyot vagy mi pusztulunk le, de az az érzésem, hogy mind a kettő belejátszik.
Fogaras vár

egész véletlenül van közvetlen mellette egy óriási  félig kész ortodox templom

Törcsvári kastély, erről az oldalról egyáltalán nem szép



kiugró-beugró mindenhol

Brassó, Fekete templom

a régi városháza

Szászhermány

ilyen padokat még egy templomban sem láttunk

az oltár díszítése

régi iskola

Prázsmár

ez volt a legszebb templom


a legrégebbi szárnyasoltár Erdélyben





Szászfehéregyháza

szerényebb templom


szépséges szász házak a faluban









Segesvár