Lilivel évek óta álmodoztunk Párizsról. Még tavaly szeptember végén pont a születésnapja előtt láttam egy akciós repülőjegy hirdetést, úgyhogy nekiálltam keresgélni valamelyik iskolaszünet idejére olcsó jegyeket. Már majdnem feladtam, mert ha oda volt olcsó akkor tuti a visszaút volt drága, vagy fordítva, de végül is két órás kínlódás után sikerült a farsangi szünetre találnom oda-vissza olcsó jegyeket és szállodát is.
Én 35 éve voltam már Párizsban, de persze most minden teljesen másmilyennek tűnt és egyáltalán nem voltam elájulva, de szerencsére Lili igen. Én ismét beláttam, hogy nekem fölösleges bármilyen nagyvárosba menni, a világ legszebb nagyvárosa is sok 4 napig, kevesebb idő alatt meg a legfontosabb dolgokat sem lehet megnézni. Azt el sem tudom képzelni, hogy mi lehet ott nyáron főszezonban amikor így is sorba kellett állni minden főbb látványosságnál. A Louvre-ba legalább egy órát araszolgattunk, és a másik előre megvett jegyes sor sem volt sokkal rövidebb. Szerintem az Eiffel toronyba is csak azért jutottunk fel hamarabb, mert köd volt így csak az olyanok mentek föl mint mi, akiknek nem volt idejük elhalasztani.
 |
| borzalmas, ízetlen turista bagett Sacre Coeur-rel |
 |
| messze a Pompidou központ |
 |
| kanyarog a sor |
 |
| mi lehet itt nyáron, el sem tudom képzelni |
 |
| az írnokot hatodikos korom óta szerettem volna megnézni |
 |
| a Mona Lisának többen álltak háttal, mint ahányan nézték |
 |
| a Tulieriák kertjében több volt a seregély mint a galamb |
 |
| kivilágítva is megnéztük |
 |
| egész nap tudtunk volna enni |
 |
| eldőlt, hogy mégsem megyünk föl a harmadik szintre |
 |
| majdnem lekéstük a repülőt, pedig azzal a busszal mentünk amit Ryanair ajánlott |
