Mici

Az idén a húsvét nálunk nem nyulakról hanem macskákról szól. Masszív könyörgésre megadtam magam és Lili hazahozhatta az egyik kismacskát a három közül amiket valaki rájuk sózott a zsámbéki piacon amikor a barátnőivel vásárolni voltak. A telefonban azt mondta, hogy cirmos, de nem, ez a cica sokkal gyönyörűbb. Egészen különleges barnás színe van a hátán végig sötétebb csíkkal, a lábai és a farka csíkos a hasa meg pöttyös. Hatalmas gondot vettünk a nyakunkba, de olyan nagyon nem bánom. Ha átvészeljük az összeszoktatást, akkor tulajdonképpen ugyan úgy két macskánk lesz mint az elején amikor Kávé még itthon volt. Elolvastam egy csomó mindent az összeszoktatásról, remélem nem lesz gond, sem a Puszi sem a Csipet nem volt alapból ellenséges. Mind a kettőnek odatartottuk egész közel, megszaglászták és egyik sem morgott vagy vicsorgott, de azért biztos, hogy féltékenyek. Egyelőre nem engedjük össze őket felügyelet nélkül.

Pincehegy

Pátyon van egy Pincehegy. Igazából itt a Zsámbéki-medencében minden faluban vannak szép pincék, de szerintem a mi Pincehegyünk a leghangulatosabb az összes közül. Állítólag 1805-ös a legrégebbi pince, azt én sajnos nem találtam meg, de a többi is 1830 körüli. A környéken a szőlőt az 1870-es filoxérajárvány teljesen kipusztította, úgyhogy az itteni pincékben lévő borhoz máshonnan veszik, de ennek ellenére a legtöbb pince rendben van, látszik, hogy használják. Persze én nem a felújítottakat fényképeztem, mert azok nem annyira szépek mint a kopottabbak.

A Biatorbágy felé vezető borzalmas utat is gyorsan újraaszfaltozták a választásokra. Olyan jó lenne ha valaki egyszer elmagyarázná, hogy mi értelme van a murvát odatapasztani az út mellé, azon kívül, hogy látványos egy pár hétig, vagy legalább is az első nagyobb esőig ami a nagyját belemossa az árokba.

Döbbenten láttuk, hogy a messziről egész szép, régies villanyoszlop gagyi műanyagyból van! Egy fröccsöntött vacak, valami hungarocelszerűséggel kibélelve.

Hárosi-öböl tavasszal

Hárosi-öböl újra, meg összahasonlítva a télivel. Most már biztos, hogy nyáron meg ősszel is jövök.

A hódbizonyítékok is gyarapodtak. Egyszer talán majd a hódot is sikerül meglesni.

Tavasz van

Taksonyi tanösvény

Hétvégén olyan gyönyörű idő volt, hogy a barátnőmékkel nem bírtunk bent maradni a szobában. Szerencsére az összes gyerek kilábalt a különböző betegségekből, úgyhogy elmentünk Taksonyba sétálni a tanösvényen, meg persze a ládát is megkerestük. 

Alföldi tekergés

Már évek óta igérgetem az Anyukámnak, hogy elmegyünk Csanádpalotára és környékére, mert ő ott nőtt föl. Most, hogy az idén az időjárás pont az ellenkezője a tavalyinak és már februárban tavasz volt, a síszünetben tekeregtünk egyet az Alföldön. Gyulán laktunk, ahol fürödni lehetett, hogy a Lilinek is legyen  élvezet és persze ládázásra volt fölfűzve az egész út, hogy én se bánjam a hegyek hiányát.

Voltunk Szentesen, ahol a nagyapám a fél életét egy intézetben töltötte. Kifejezetten szép volt a belváros.

A Petőfi Szálló épületét most újítják föl, de nem tudom, hogy mi lesz belőle, feltételezem, hogy nem egy elegáns szálloda, mert az biztos, hogy nem lenne kihasználva.

Végre egy szimpatikus emléktábla.

Fábiánsebestyén mellett megnéztük a Cserna féle szélmalmot

Utunk egyik fénypontja volt Lökösháza mellett a Bréda kastély. Érdemes megnézni a linken a régebbi képeket, mert ilyen szépen felújított épületet ritkán látni. 

A kupolateremben van egy Foucault-inga.

Voltunk a Purgly majorban.

Messziről láttuk a zabsiló tornyot, ahol a ládát már évekkel ezelőtt megkerestük, de a történetét érdemes elolvasni.

Megnéztük Gluzek Gyula elevátor magtárát.

Utána végre megérkeztünk Mezőhegyesre. Ott is voltunk már érégebben, akkor rossz volt az idő, de akkor is nagyon tetszett. Akkor mi gondolkoztunk rajta, hogy  ládát kellene rejteni. Azóta ez másoknak is eszükbe jutott, mert már 4 láda van Mezőhegyesen.

A ménesbirtok több helyszínén jártunk, és az óriási platánfákat is megint megcsodáltuk. 

Gyulán hazaindulásunk előtt sétáltunk egy kicsit.

Hazafelé keresztül mentünk a Kardoskúti Fehértó védett madárrezervátumán. Nem gondoltam, hogy ennyi madarat látunk. Szerintem a korai jó időnek köszönhető, hogy hatalmas vadlúdrajokat lehetett látni. Mintha kezdenének indulni vissza észak felé. Sokkal látványosabb volt mint  a Tatai-tónál a Vadlúdsokadalom.

Békéssámson mellett megkerestük a Török hídnak hívott régi téglahidat.

Ezek voltak számomra a legérdekesebb látnivalók, habár megnéztünk különböző ládák kapcsán még vagy tíz romos kastélyt, ahol én nem túl sok esélyt látok a rendbetételre. Az sík vidékből is elegem lett egy időre.