Tata, Bokod

Hétvégén kihasználtuk a barátnőmmel jó ideig talán az utolsó lehetőséget egy közös  fotózásra.
Tatán voltunk az Által-éri-ülepítőtónál és az Által-ér mellett elsétátunk az Öreg-tóig. Utána naplementére átmentünk Bokodra az elágazó stégekhez.
Annyira nem értem az embereket. Töménytelen gyönyörűbbnél gyönyörűbb fotó kering az interneten a bokodi-tavi elágazó stéges faházakról. Ezeket a képeket kizárólag a partról lehet fotózni. Biztos volt egy-két barom aki kiment egészen a házakig, amit mellesleg most is bárki meg tud tenni szinte az összes olyan stégnél, ahol nincs elágazás, de az elágazóknál, hogy jól megszívassák a fotósokat, hatalmas feliratos vaskapuk vannk. Amik eltávolítása töménytelen utómunkával jár. Én is csináltam egy csomó képet, különböző felhőkkel, de annyi munka volt eltüntetni a vaskaput, hogy egyetlen egy képet csináltam meg rendesen. Ahelyett, hogy örülnének, hogy az amúgy szerintem szánalmas helyen lévő, egy borzalmas gyárra és egy hatalmas csővezetékre néző faházuk világhírnévre tett szert.

Zúzmara

Végre egy kicsit kifehéredett a környék. Igazából itt is csak a magasabban lévő helyek. Ahol volt nagyobb kilátás ott jól látszódott az átmenet.
Az utolsó két kép az ablakból másnap reggel.

Madárinvázió

Hatalmas a pörgés az etetőn. Ideszokott egy meggyvágó is. Jól látszik, hogy mennyivel nagyobb mint a többi. Sőt fényképezés közben észre sem vettem, hogy a nagy forgatag közepén tök nyugodtan ott eszeget egy fenyőpinty is. A zöldikék meg a verebek jöttek mentek, de ő ott csipegetett vagy 5 percig. A végre maradt egy vörösbegy is. Annyira aranyos, mintha fülei lennének.

Bakonyon át a Balatonra

Elkísértem a fotós barátnőmet Herendre és utána a Balatonhoz.
Útközben sokszor  megálltunk.
Utána itt is szórakoztam a türkiz-narancs effekttel.