Téli húsvét

Elkiabáltam az előző posztban, hogy jön a tavasz, még mindig nincs itt, pedig azóta már majdnem eltelt egy hónap. Nem tudom, hogy más hogy van vele, de nekem nagyon nehéz  nem beleesnem a totális letargiába. A barátnőmmel megbeszéltük, hogy húsvét hétfőn elutazunk valahová, rám bízza a döntést. Azt mondtam, hogy az Alföld után én hegyek közé szeretnék menni, de volt közben két hatalmas havazás, a Bükkben 70cm a hó, és ha van valami amire nem vágytam az a hó, úgyhogy nagy nehezen kitaláltam, hogy menjünk Zalába. Ahogy közeledett a húsvét úgy lett egyre rosszabb az időjárás előrejelzés. Nekem a letargia már kezdte befészkelni az agyamba magát, hogy nem is kellene elutazni, leginkább föl se kellene kelni az ágyból, de a barátnőm azt mondta, hogy mit nekünk egy kis eső, van kapucnis kabátunk.
 Így hát hétfőn zuhogó esőben elindultunk. Mire Letenye után le kellett térni az autópályáról szerencsére egy kissé alább hagyott az eső. A Kerka völgyében Szécsiszigetre mentünk először.

 A folyó annyira meg volt áradva, hogy szegény bivalyok egy kis magaslaton ácsorogtak körbe véve vízzel.

Hatalmas szerencsénkre Kati néni, a helyi idegenvezető pont akkor jött a vízimalomhoz amikor mi odaértünk, így mindent megmutogatott sőt még a templomot is kinyitotta nekünk.

Igazi koponya és tisztítótűzben égő lelkek az oltár mögött

Kati néni csak úgy Lili kezébe adott egy 1764-es kiadású könyvet

Nekem a barokk templomhoz nem volt túl sok kedvem, de aztán az lett a vége, hogy majdnem egy órát töltöttünk ott annyi érdekességet láttunk. 300 éves könyveket, 100 éves Jegyesek anyakönyvét és még egy csomó mindent, ráadásul Kati néni közvetlen sajátos stílusú és igen bőbeszédű kíséretével.
Mivel elállt az eső, Csömödérnél meg szerettük volna nézni az erdőben a bunkereket, de egy megáradt patak az utunkat állta, így aztán fölmentünk egészen Szentgyörgyvölgyig, a  református templomhoz ami egy láda is.

Teljesen besötétedett mire odaértünk a szállásunkra a Magyarszerdahely melletti Régi Csárda fogadóba.

A csárda gyönyörű pöttyös bengáli cicája

Vasárnapra jobb időt ígértek, de reggel esett a hó. Mire elindultunk végül is elállt és egész nap elfogadható idő volt, már ha a hidegtől eltekintünk. Tettünk egy hatalmas kört, megkerestünk 10 ládát, tulajdonképpen egy nagyon tartalmas nap volt.

Börzöncei-hegy

Először a Börzöncei-hegyen egy  kápolnát néztük meg, aztán Püspöki Grácián zászlótartó kúriáját Pusztaszentlászlón, majd Söjtörön Deák szülőházát és az Erdődy-Hűvös kastélyt Zalabesenyőn. Persze ezek mind ládahelyek, és hatalmas szerencsémre Zalaegerszegre költözött a Kálváriakutató nevű mozgó láda, úgyhogy a Jánka-hegyi kálváriánál két ládát találtunk. Zalaegerszegen a városban még sosem jártam, de most sem voltam tőle elájulva. Inkább kimentünk a skanzenbe. Húsvét lévén mindenféle programoknak kellett volna lenni, de a rossz idő miatt minden elmaradt, alig pár ember birkózott a sárral rajtunk kívül, pedig egy pár percre még a nap is kisütött. Lili meg a Balázs jókat hógolyózott a megmaradt hókupacokból.

 A hideg és a sár miatt sehol sem időztünk túl sokat, így maradt bőven följebb menni Zalaszentgrót felé. Először fölmentünk Kemendollárra a templomhoz a szőlőhegyre ládázni, ahonnan hihetetlen kilátás nyílt a Zala völgyére. Jól lehetett látni, hogy mekkora területeket öntött el a folyó.

 Utána fölmentünk egészen Türjéig, megnéztük a templomot,  persze bemenni nem lehetett, de kívülről nagyon jól nézett ki.
Onnan már visszafelé vettük az irányt a szállásunkra, csak Kehidakustányban meg kellett még keresni a Deák életének többi pontját bemutató ládát és Balázs külön kérésére Búcsúszentlászlóra is be akartunk menni, mert valami humorista ott született és sokszor szokta emlegetni. Kehidakustány mellett végre egy kicsit erdőben is jártunk mert az egyik pont kint volt a Deák kútnál.

Már sötétedett mire Búcsúszentlászlóra értünk és ha már ott voltunk én persze meg akartam keresni az ottani ládát. Kiderült, hogy van egy szépséges kálvária, ahol pont akkor gyújtották föl a stációkban a domborműveket megvilágító lámpákat amikor odaértünk. Ettől a Krisztivel nagyon jó kedvünk lett. Gyönyörű befejezése volt ez a napnak.

Kedd reggel szakadó havas esőre ébredtünk. A szomszéd faluban Bocskán még előző reggel láttunk egy szép kálváriát, ott elrejtettük a Kálváriakutató mozgó ládát, aztán meg sem álltunk Zalakarosig és fürödtünk egyet a gyógyfürdőben. Teljesen kivette az erőnket a meleg víz. Hazafelé az autópályán meg kellett állni kávézni mert majdnem elaludtam.