puszikávé: Berlin felé

A barátnőm lassan két éve kiköltözött Berlinbe. Most végre eljött az ideje, hogy meglátogassuk. Autóval mentünk több okból is, a repülőjegy kettőnknek nagyjából ugyan annyiba került volna mint a benzinkötség, szerettem volna útközben nézelődni és hétvégére föl akartunk menni együtt a tengerpartra.
Az odaút tervezésénél először csak egyet akartam aludni valahol, de aztán olyan érdekes dolgokat találtam, hogy végül is kettő lett belőle.
Először Szlovákiában Csicsmányba (Cicmany) mentünk megnézni a festett házakat, aztán este a csehországi Olomouc-ban aludtunk.
Másnap átmentünk Lengyelországba és a Gór Stołowych (Táblahegy) nemzeti parkban túráztunk egy nagyot. Igazából fogalmunk sem volt, hogy a Kóbor szikláknak nevezett sziklalabirintus mekkora távolságra van a parkolótól, délben már egy csomóan jöttek szembe, úgy tűnt, hogy közel van de végül is több mint 8 kilométert gyalogoltunk 250 m szintemelkedéssel, de nagyon megérte. Még jó, hogy nem tudtuk előre, hogy ilyen messze van mert akkor biztosan nem mentünk volna föl.
Délután Swidnica-ban megnéztük, sajnos csak kívülről, a Béketemplomot, mert 10 perccel a zárás után értünk oda. Este Wroclaw-ban aludtunk, majd harmadnap reggel, mostmár ténylegesen Berlin felé tettünk egy kitérőt Jawor-ba, mert ott volt a másik béketemplom és mindenképpen meg akartam nézni belülről. Elképesztőek ezek a templomok! Az 1648-ban aláírt vesztfáliai béke, mely lezárta a harmincéves háborút, előírta a vallási békét. Ennek értelmében Sziléziában három béketemplom építését engedélyezte az uralkodó az evangélikus közösség számára. A templomnak nem tartós anyagból, a városfalon kívül a hívek adományiból kellett épülnie. Így a három templom fából épült. Egy ugyan leégett, de kettő még így 370 év után is áll, ami azért elég tartósnak tűnik. Ekkora teret egyben oszlopok nélkül fából én még nem láttam. Gyönyörűségesek!