Monday, November 3, 2014

Kehidakustány

A gyerekek nyúztak, hogy menjünk  élményfürdőbe az őszi szünetben, így majdnem elmentünk megint Nyíregyházára, de szerencsére időben észrevettem, hogy a fürdő december közepéig zárva van felújítás miatt. Túl sok télen is működő  csúszdás élményfürdő nincs az országban, pláne olyan helyen ahová én is szivesen megyek, mert lehet a környékén ládázni, így került a képbe Kehidakustány. Oda és visszafelé tettünk kisebb-nagyobb kitérőket, hogy egy pár még hiányzó kálváriát le tudjak fényképezni a Csendhegyeknek.
 Az első nem tervezett megállónk Csákberényben volt, mert megláttam a metrót és eszembe jutott, hogy ott van egy láda is. Utána kálváriákat kerestünk Ácsteszéren, Bakonyszentivánon és Bakonyszűcsön és még egy kis ládázásra is maradt idő. Kolontáron megnéztük a vörösiszap katasztrófa emlékhelyét, aztán a Nemeshanyi vizimalmot és mellette Káptalanfa határában a Szent János hidat. Sötétedésre értünk Kehidakustányba, gyorsan elfoglaltuk a szállást és elmentünk a fürdőbe, hogy a zárás előtti 3 órás kedvezményes jegyet ki tudjuk használni. Én ennél többet nem hiszem hogy kibírnék egy ilyen helyen, ráadásul a könyvemet is itthon  felejtettem. Meg lehet süketülni, a víz azért annyira nem meleg, hogy folyamatos mozgás nélkül ne fáznék, de úszni  nem lehet. A kinti medence elég meleg, de annyi ideig akkor sem bírom áztatni magam és akkor még nem is beszéltem a zuhanyozós-öltözködős-hajszárítós tortúráról a végén. Az összes ilyen helyen spórolnak a hellyel a öltöző részen ebből kifolyólag még ha nincsenek is sokan, ott akkor is tömeg van, a zuhanyban nem folyik le rendesen a víz és soha nincs elég hajszárító. Második nap én már be sem mentem a vízbe, hogy ne kelljen utána zuhanyozni meg hajat szárítani. Legszívesebben kint vártam volna az előcsarnokban, de nem mertem őket beengedni egyedül.
Másnap reggel totál ködre ébredtünk. A gyerekek föl sem akartak kelni, úgyhogy otthagytam őket játszani és elmentem ládázni, csak délre mentem vissza értük.
Először a kerek templomot szerettem volna megnézni a Kallósdon a temetőben, de pont temetéshez gyülekeztek az emberek, úgyhogy inkább visszaültem a kocsiba és eljöttem. Közben elkezdett fölszállni a köd, és egyre szebb lett az idő. Átmentem a közeli Sényére és fölmásztam a dombtetőn lévő kemence szerű kápolnához. Na ez egy nagyon érdekes hely volt! Csak este néztem utána az építésznek meg a feleségének, aki a festményeket festette a templomban. Teljesen másmilyen emberre gondoltam volna a bazi nagy zászló meg a templom formája alapján, azt hittem, hogy az övé, mert ez egy magán templom, de aztán rájöttem, hogy nem. Gondolom az építtető tulajdonosé a szemben lévő ház a zászlóval. Zalaszentgróton a multiláda pontjai között kaptam egy defektet, de annyira, hogy a gumit ki kellett dobni. Szerencsére ott volt kétszáz méterre egy gumijavító és volt is ilyen méretű gumija és hajlandó volt velem foglalkozni pedig sorban álltak az emberek téligumi cseréhez.
A gyerekekkel délután bementünk Hévízre. Megnéztük a római romokat, aztán a román kori egregyi templomot és a kék templomot. Vicces hely ez a Hévíz. Minden második ember úszógumival mászkál és oroszul beszél. Minden új vagy fölújított, szép és rendezett, de nekem ez már túlzás. Például a tófürdő régi épülete sokkal szebb volt. Sötétedéskor megint visszamentünk a fürdőbe.
Harmadik nap hazafelé hamar felszállt a köd és gyönyörű idő lett. Először fölmentünk a Zalaköveskúti kilátóba, aztán megnéztünk még egy szép régi kőhidat Nemesbükkön. Zalaszántón megkerestünk a Kotsy vizimalomnál lévő ládát, megnéztük a mézeskalács múzeumot és fölmentünk a sztupához. Diszelben nem találtuk a kálváriát, de Szentbékkállán és Olaszfaluban igen.
Olaszfalu után sötétedett ránk és iszonyú köd lett, innen szerencsére az út nagyrészét ismertem már, de még így is nagyon fárasztó volt  hazáig.

Csákberényben jön ki egy metró a föld alól

Bakonyszűcs

Kolontár
Ilka Bartos Erika versét olvassa a nemeshanyi malomról a malommúzeumban

A káptalanfai Szent János híd, most újították fel, a szobrot kettétörték.

Oszlik a köd

A kallósdi kerek templom

Sénye felé

Kemence templom


Kutya őrzi a római romokat

Egregy

Kék templom

Úszni volt a néni

Zalaköveskút, Zsófi legyőzte a tériszonyt de a mosolya nem őszinte

Nemesbük

Füstölőt gyújtottunk Buddhának


Füstölőtartó
Diszelben őt találtuk a kávária helyett

Szentbékkálla

Balatonfelvidék

Olaszfalu

Megy le a nap a Bakonyban





3 comments:

Holdgyöngy said...

Gazdag utatok volt. Ha legközelebb errefelé jártok (Zala), jelezd nekem, szívesen találkoznék veled.

aranyos fodorka said...

Gyönyörű tájak, érdekes helyszínek, sosem-hallott dolgok. Öröm volt olvasni ezt a bejegyzést.
Nekem nagyon tetszett a római romokat őrző kutya (gondolom nem meglepő)... szép a kék templom, sosem hallottam róla, csak a pozsonyit ismertem ilyen néven.
Ezúton is köszönöm a kálváriás fotókat !

bk said...

Holdgyöngy! Feltétlenül, habár az lehet, hogy arrébb lesz.