2014/08/29

Tengerpart

Hétvégén a barátnőmmel és a Berlinben tanuló unokahúgával, régi vágyunkat 
teljesítve fölmentünk a tengerpartra. A lengyel részen Miedzyzdroje-ban
aludtunk, de kétszer is átkompoztunk az ingyenes komppal Swinoujscie-be, 
a határvárosba, ami már az Usedom nevű szigeten van és Lengyelország felől
csak komppal lehet megközelíteni. Aztán vasárnap hazafelé tettünk egy 
jókora kerülőt Stralsundba. Tulajdonképpen nem csináltunk semmit csak 
élveztük ahogy a tengeri szél kitisztítja a fejünket. Nem tudom, hogy azok az 
emberek is érzékelik-e ezt, akik a tengerparton laknak, de én határozottan
éreztem, ahogy a stressz és mindenféle nyomás megy ki az agyamból.

már kezdett alkonyodni, de mi rögtön lerohantunk a partra


a homoktól meg kellett szabadulni

Miedzyzdroje, móló


mindenféle vigasság a tengerparti sétányon
lejárat a partra a Wolin nemzeti parkban

látszik az előző esti móló






Lili a medúzamentő, az összes partra vetődött medúzát visszadobta



Swinoujscie, jön a parti őrség


műemlék világítótorony

tengeri partfutó

új világítótorony


jön a komp Svédországból


másik komp

integetők


Csipi is élvezné



híd helyett folyamatosan  jár az ingyenes komp

vaddisznók a kompnál




megpróbáltunk lampiont eregetni, de nem akart fölszállni

másoknak sikerült, úgyhogy biztosan mi voltunk a bénák

vasárnap, már hazafelé, Ahlbeck, jöttek-mentek a felhők


ebből már eső is esett

anyukájuk polar dzsekiben videózza a fürdőző gyerekeit

Stralsund, a Nikolai templom és a városháza

meseházak

városkapu

kikötő és az Óceánium




2014/08/26

Berlin

Berlinben már sokszor voltam, jól ismerem. Főleg még a rendszerváltás előtt-alatt, mert volt egy csomó barátom, ráadásul a Malévnál dolgoztam, úgyhogy semmiből sem állt kiugrani szabadjeggyel. Már a fal leomlása előtt is nekünk magyaroknak át lehetett menni Nyugat Berlinbe, ami mégiscsak nyugat volt, meg a rendszerváltás maga talán itt volt a legérdekesebb, legizgalmasabb, úgyhogy azokban az években tényleg sokat jártam ki. A régi barátságok persze egy kicsit megkoptak, mert ahogy mindenkinek kitárult a világ, mindegyikünk másfelé utazgat. Egy pár éve egyszer még voltunk kint autóval, akkor kifejezetten a  régi német barátokkal találkoztunk, de most valahogy nem volt kedvem megkeresni őket. Biztos az is benne van, hogy ha a barátnőm itt marad, akkor úgyis jövök még.
Szóval ez a mostani Berlin olyan lustálkodós, környéken sétálós lett. Egyik dálután kimentünk Potsdam-ba, és egyik nap bementünk a városban, hogy megnézzük a Spreepark romjait, amit közben új kerítéssel körbekerítettek, úgyhogy nem tudtunk bemenni, majd a 100-as emeletes busszal buszoztunk egy teljes kört, mert az olyan mintha direkt városnéző busz lenne, és a Brandenburgi kapu mellett megnéztük a holokauszt emlékművet. Szegény Lili elég sokat unatkozott és szerintem nem nagyon értette, hogy mi a fenét eszünk mi ezen a ronda városon. Pedig kifelé a kocsiban történelem órát tartottam, és elmagyaráztam neki, vagy legalább is megpróbáltam elmagyarázni, hogy mi volt az a rendszerváltás. Nem volt egyszerű megfogalmazni úgy, hogy egy 12 éves gyerek megértse, hogy mi volt a bajunk a régi rendszerrel, és nekem miért nagy dolog még így 25 év után is, hogy 4 országon átmegyek úgy, hogy csak abból veszem észre, hogy már másik országban vagyok, hogy más nyelvűek a feliratok.

séta a Weißensee felé



templomrom graffitivel

ez a kép 30 évvel ezelőtt is készülhetett volna ha eltekintünk a bal
alsó sarokban a dm kirakattól

Potsdam, Sanssouci park


Potsdam, holland negyed





Weißensee zsidó temető




Spreepark, az óriáskerék csikorogva-nyikorogva forog a szélben

Spree

városnézés a 100-as busszal

Holokauszt emlékmű








Berlin jelképe a medve