Sunday, April 12, 2015

Egy boldog korszak vége

Be kell látnom, hogy Lili végérvényesen kamaszodik. Át kell állnom túlélő módba.
Érintett ismerőseim szerint röpke 3-4 év és visszakapok egy normális gyereket, de minimum addig kell kihúznom, amíg otthon lehet hagyni, ha már eljönni nem akar sehová. Most éppen nagyjából semmi olyan dolog nem érdekli amiket én szeretek. Viszont magamban jót nevettem azon amikor veszekedés közben azt mondta, hogy anya nem veszed észre, hogy eddig azért volt jó minden utazás, mert az csináltuk amit én (mármint ő) akartam, de mostanában mindig az van amit te (mármint én) akarsz. Ezek szerint az eddigi sok ládázásos kálváriázós utazás jó emlékként úgy maradt meg benne, hogy azok az ő akarata szerint voltak, pedig nekem egy csomószor lelkiismeretfurdalásom volt, hogy milyen unalmas helyekre hurcolom.
Voltunk Visegrádon, ahová csakis azért volt hajlandó eljönni, mert bedobtam a "wellness" varázsszót, és előtte órákig vitatkoztunk azon, hogy hiába lesz esetleg szolárium is, ő 13 évesen biztos, hogy nem fogja kipróbálni.
Odafelé Esztergom környékén ládáztunk egy kicsit, de végig nyaggatott, hogy menjünk már a szállodába. Visegrádon megnéztük a várat meg a királyi palotát, de semmiféle kirándulásról nem lehetett szó. Harmadnap föladtam és már délben hazajöttünk. Inkább délután elmentem a Csipivel a Nagykopaszra, de az már egy másik poszt lesz.

Esztergom, Belvárosi kálvária kápolna, itt láda is volt.

ráadásul mégegy kálvária a Csendhegyeknek

az erdő a Majális-forrásnál

a Dédai-tó, háttérben a Burda-hegység már a Duna másik oldalán Szlovákiában

na ez menne naphosszat

olyan meleg volt, hogy kint lehetett napozni

a várban

az egyik eredeti oroszlán kisoroszlánnal a kőtárban

az oroszlános kút másolata



naplemente előtt a Salamon torony tetejéről

kezdődik a lovagi torna




a macskák azért örök kedvencek maradnak



2 comments:

Holdgyöngy said...

Olvasom egy szentendrei négy gyermekes anyuka blogját, három kamasszal és kicsivel. Nos, már ő is óvódás lett. S néha kisüt neki nap is. Jók a fotóid, de rég jártam Visegrádon.Türelmet, kitartást.

bk said...

Köszönöm! Persze kitartok, habár türelmet néha valaki küldhetne.