Nálunk most mindenki home office-ban dolgozik már több mint fél éve. Úgy gondolták, hogy egy szabadtéri csapatépítés talán nem veszélyes és most tényleg szükség is van rá. Én megmondom őszintén, hogy nagyon örültem neki, amikor meghallottam, hogy mi lesz a program. Egyszer évekkel ezelőtt még a régebbi kollégáimmal már szerveztünk egy ilyet, de akkor az eső miatt végül is teljesen más lett belőle. Most gyönyörű idő volt. Ráadásul már másfél órával előbb odaértem, úgyhogy fotózni is volt időm a program előtt. Rajtam kívül sokan jöttek saját kocsival, úgyhogy olyan kevesen maradtak a bérelt buszra, hogy ott is bőven meg tudták tartani a távolságot egymás között. Az étterem volt egyedül zárt hely, de ott is a konkrét evésen kívül maszkban voltunk, úgyhogy szerintem megúsztuk.
Három csoportra osztottak minket és elvileg versenyeztünk, habár nem volt semmi tétje. Először el kellett gyalogolni egy tereptárgyat megkeresni egy térképpel. Ez nem volt túl nagy kihívás, habár ezek a fiatalok már okostelefonos gps-sel navigálnak, de azt most nem lehetett használni. Utána volt két jópofa ügyességi játék, meg csatacsillag dobás meg íjazás, amit most próbáltam először és meglepően jól ment, le is gyilkoltam egy mosómedvét. Aztán jött a fő atrakció, a Canopy, ami a fák koronaszintjén kifeszített drótkötálpályarendszeren való csúszkálást jelent. Én 19 éve Costa Ricában ezt már egyszer kipróbáltam és nagyon nagyon jó volt. Ez akkor még egy viszonylag új dolog volt, és mi a Monteverde köderdőben lévő, a világ legelső ilyen pályáján suhantunk a völgyek fölött. Utána megszületett a Lili és mivel ezt 12 éves kor alatt nem lehet csinálni, egyedül meg ugye azóta nem nagyon voltam sehol, nagyjából el is felejtődött, szóval én tényleg nagyon örültem neki. Utána volt az ebéd és délután még boboztunk is. A képen nem a vírus miatt van rajtam maszk, hanem már ment le a nap és majdnem megfagytam a menetszélben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése