Málta ötödször nyáron

 Egy kolléganőm kiment két hétre Máltára ugyan abba a nyelviskolába ahová Lili is járt és rábeszélt, hogy menjek ki én is pár napra. Mondjuk annyira nem kellett rábeszélni, hogy kimenjek Lilihez, csak attól féltem, hogy túl meleg lesz, de végül is nem volt annyira borzalmas. Nekem új helyen nem voltunk, viszont egy nagy vágyam teljesült, mert láttunk kaméleont.
Birguban azok a piros sárga bigyók valami vallási ünnepség miatt voltak kint. Mindegyiken volt egy kutya valami dinamittal vagy mivel a szájában. El nem tudtuk  képzelni, hogy mi lehetett, de aztán itthon utánanéztem:
Egy legenda szerint mielőtt Domonkos megszületett, édesanyja álmában egy kutyát látott, szájában égő fáklyával, s úgy tűnt, mintha a világot lángra akarná lobbantani. Ez a kis történet ott rejtőzik Domonkos nevében, hiszen a név a latin Dominicus szóból ered: Domini canis, vagyis az Úr kutyája.

Ezek szerint Szent Domonkos ünnepe volt, biztos ő Birgu védőszentje. Habár nekem úgy tűnt, hogy az összes létező szent ki volt pakolva, pár méterenként volt egy teljes embernagyságú festett fa szobor. Még a magyar Szent Margit is ott volt Santa Margarita Ta' K-Ungerija néven. Máltán folyton van valahol valami vallási ünnep, amire feldíszítik azt a várost és kipakolják a szentek szobrait. A kipakolás-elpakolás meg a díszítés sokkal több ideig tart mint maga az ünnepség. Szerintem ez a molino festés és a hordozható szentek gyártása ott külön iparág.

Francia túra 6 - hazafelé

 Eredetileg fogalmunk sem volt, hogy merre fogunk hazajönni, úgy gondoltuk, hogy majd kialakul. De aztán a térképet nézegetve megláttam a Loire torkolatát, úgyhogy eldöntöttük, hogy a Loire völgyében mindenképpen végigmegyünk.
Nantes egyáltalán nem volt szimpatikus az alapján amit este a kocsiból láttunk, úgyhogy reggel rögtön továbbindultunk egy troglodita falu felé, mert érdekesnek tűnt, amit a síkvidéki barlanglakásokról olvastunk. Már nem élnek így az emberek, de Rochemenier-ben és környékén több olyan hely van amit meg lehet nézni. Utána a Loire völgyében mentünk Tours-ig, ahol a szállásunk volt. Több mint 40 éve (úristen borzalmas ezt leírni) jártunk már erre autóstoppal, de semmire sem emlékeztünk  és igazából most a Loire völgye csalódás volt. Maga a folyó semmilyen, a környéke leginkább lapos  és pár kastélytól eltekintve a legtöbb egyáltalán nem a folyó közelében van. Olyan meg nincs is, hogy a folyó mellett több kastély lehetne látni egyszerre, illetve a kastélyokra nincs is nagyon rálátás. Délután érintettük Saumurt, a Chateau d'Ussé-t és a Chateau de Villandry-t. Toursban a vacsora után jó sokat sétáltunk. Két kastélyt akartunk megnézni, reggel egyenesen a Chenonceaux kastélyba mentünk, amiről azt mondják, hogy női kastély, gondolom ezért is elképesztő virégkompozíciók voltak a szobákban és a folyosókon is, csak hát iszonyatos tömeg volt.
Utána átmentünk a Chateau de Clos Lucé-ba, mert Leonardo da Vinci ott élte le élete utolsó pár évét. Nagyon érdekes volt a dolgozószobája meg a műhelye, és egy csomó műszaki alkotása ki volt állítva a kertben.
Délután kívülről láttuk Chambord-ot is. Itt már nagy távolságokat kellett megtenni, a következő szállásunk egy kis faluban volt Sully-sur-Loire közelében, reggel kívülről ott is megnéztük a kastélyt aztán Auxerre-ben álltunk meg ebédelni meg sétáni egy kicsit, és Tonnerre-ben megnéztük a Fosse Dionne-t, ami egy nagyon bővizű karsztforrás ami köré 1758-ban építettek egy  mosodát. A szállásunk egy kis faluban volt a Vogézekben, ahonnan reggel közel volt Ronchamp, mert  Le Corbusier kápolnáját megint meg akartuk nézni. Azon a bizonyos több mint 40 éve történt utazáson elstoppoltunk ide is, és mindkettőnknek meghatározó élmény volt és ez most sem volt másként.
Innen végül is úgy döntöttünk, hogy Svájcot kihagyjuk és Németországon keresztül megyünk Ausztriába, mert eszünkbe jutott, hogy a Duna forrását egyszer meg akarjuk nézni, és most tulajdonképpen útba is eshet, úgyhogy a következő szállásunk ott volt a Fekete erdőben egy kis faluban. Reggel megnéztük a forrást Donaueschingen-ben, aztán a Bodeni-tó mellett átmentünk Ausztriába és fölmentünk az Alpokba, de alig álltunk meg. Csináltunk a Zugspitz-ről pár képet egy parkolóból, aztán csak a szállásunknál álltunk meg Klamm-ban, de utána megint átmentünk a határon Mittenwald-ba vacsorázni meg sétálni. Visszafelé bejöttek a völgybe a felhők, elképesztően nézett ki az egész.
A következő napot  a Gross Glockner magashegyi útra szántuk, ami persze lenyűgöző volt és még mormotát is láttunk.
Este ott aludtunk egy kisvárosban és másnap egy soproni ebéd beiktatásával haza is jöttünk.
Összességében kb 4300 kilométert autóztunk, amiből kb 1460km volt az első és az utolsó nap, a maradék 15 napra elosztva nem volt olyan sok. Mellette kb 130 kilométert gyalogoltunk.
Nagyon élveztük az egészet, direkt nem toltuk túl, nem akartunk minden látnivalót belesűríteni. Úgyis mindig utólag derül ki, hogy valami fontosat kihagytunk. Azt beszéltük meg, hogy Bretagne-ba még valamikor vissza kellene menni, mert annyira jó volt.

barlanglakás a föld alatt

az udvarnak nincs teteje

Chateau d'Ussé

Tours

Chenonceaux

folyosó a folyó fölött

nem kell körbekordonozni, a bogáncs jelzi, hogy ide nem szabad leülni

Chateau de Clos Lucé

Leonardo da Vinci dolgozószobája

híd a Loire-on Blois-nál

Chambord

Chateau Sully-sur-Loire

Auxerre

Tonnerre

Fosse Dionne, a forrás körül a medence amiben mostak, hogy ne koszolják össze a forrást, a tető alatt nem érte a mosónőket az eső. Körbe a falban több tűztér kéménnyel, hogy legyen hamu a mosószappanhoz,

Ronchamp

Duna forrás

Zugspitze

Mittenwald

Gross Glockner hochalpenstrasse