Nekem gyerekkori álmom volt Jersey. Amikor sorra faltam a Gerard Durell könyveket és kiderült, hogy Jerseyen alapított állatkertet nekem egyértelmű volt, hogy oda egyszer el kell jutnom, ahogy még Korfura is. Hazudnék ha azt mondanám, hogy ez a bakancslistámon a legelsők között lett volna, de ahogy most az út kapcsán nézegettem a térképet és rádöbbentem, hogy ennyire közel még sosem voltam Jerseyhez és valószínű nem is leszek többet, rögtön elkezdett mocorogni bennem, hogy át kellene menni. Amikor rájöttem, hogy a komp is megfizethető rögtön megkérdeztem a barátnőmet, hogy mit szólna hozzá, ha a kocsit Saint Maloban hagynánk és csak gyalog átkompoznánk 2 napra. Ő persze rögtön igent mondott, mert folyton egymást szoktuk belerángatni a legnagyobb hülyeségekbe. A másik barátnőmnél, meg szerintem ez adta meg a végső lökést, hogy ő is jöjjön. Szóval így történt, hogy hajnalban szépen kiautóztunk a kompkikötőbe és 2 óra alatt átkompoztunk Jerseyre. Ott besétáltunk Saint Helierbe a buszpályaudvarra és kibuszoztunk egyenesen az állatkertbe. Az állatkert nem túl nagy és főleg a veszélyeztetett állatok megmentésén munkálkodik. Van egy kiállítás Durell életéről is.
Az állatkert után szemerkélő esőben átmentünk Goreybe ami egy tengerparti városka egy várrommal. Apály volt a kikötőben szárazon álltak a csónakok.
Goreyból visszabuszoztunk Saint Helierbe. A busz végig a tengerparton kacskaringózott, elképesztő volt az egész, a tenger több mint egy kilométerre visszahúzódott. Olyan volt mintha a Marson lennénk.
Este néztem utána, hogy Jersey területe majdnem megduplázódik apály idején, és az apály-dagály különbség itt is olyan nagy, hogy benne van a világ legnagyobbjai között.
A buszpályaudvarról a belvároson keresztül elsétáltunk a szállásunkra, pihentünk egy kicsit aztán elmentünk vacsorázni.
Reggel ettünk egy fantasztikus angol reggelit amit frissen csinált a lett panzióvezető nő, akinek szerintem szimpatikusak voltunk, hogy mi is egy volt szocialista országból jöttünk és ráadásul nagyjából egy korosztály lehettünk, mert be nem állt a szája.
Reggeli után visszagyalogoltunk a buszpályaudvarra és kibuszoztunk a sziget másik végére a La Corbiere világítótoronyhoz. Mág tartott a dagály amikor odaértünk, úgyhogy a világítótorony egy kis szigeten volt, de látszódott, hogy apad a víz. Kb egy órát nézelődtünk, amíg lecsökkent annyira, hogy kibukkan a lebetonozott ösvény amin át lehetett menni a toronyhoz. Itt csináltam is két képet ugyanarról a pontról, amin jó látszik a megdöbbentő különbség az apály és a dagály között. Itt nagyjából el is töltöttük a délelőttöt, délután meg szétváltunk, mert mi a fotós barátnőmmel meg akartunk nézni az ár-apály fürdőt, amit előző nap csak futólag láttunk a buszról, de nagyon érdekesnek tűnt és tényleg az volt.
Utána még kigyalogoltunk a Samarés Manornál lévő botanikus kertbe, ahova csak én rohantam be mert alig maradt időnk a buszig, amivel muszáj volt visszamennünk, hogy elérjük a kompot.
 |
| A kihalt Dodo csontváza az állatkertben |
 |
| Gerald Durell |
 |
| Gorey |
 |
| Hajótörött Tengerészek Társasága gyűjtőláda stílusosan egy nagy bója |
 |
| Saint Helier |
 |
| La Corbiere világítótorony |
 |
| Havre Des Pas fürdő, régen a Jersey úszóklubé volt |
 |
| Buszpályaudvar, a buszok egy belső udvaron állnak, az ajtók előtt, amit csak akkor nyitnak ki amikor fel lehet szállni, az emberek meg addig szépen sorba állnak az ajtó előtt |
 |
| kompkikötő |
 |
| Saint Helier |
 |
| A világítótorony a visszaúti kompról |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése