2023/08/17

Berlinbe kerülővel 2: Furcsaságok

Ezen a két napon elég sok furcsaságot láttunk.
Először a Hartz hegységben megnéztünk egy 483m hosszú függőhidat a Bode folyó gátja mellett. Az volt a legjobb az egészben, hogy a híd mellett suhantak el a drótkötélpáyán hason felfüggesztve lecsúszó emberek. 
A második dolog az igazából nem is csak furcsa volt hanem borzalmas. Egy Wendhausen nevű kisvárosban megláttunk egy növényzettel jól benőtt kastélyt úgyhogy megálltunk megnézni. Először azt hittük, hogy zárva van, de megpróbáltam a kaput és kinyílt. Emberek üldögéltek a kertben és valaki éppen sétált ki a parkba, úgyhogy utána mentünk mi is. Egy erdőn keresztül kiértünk egy rétre ahol volt egy csomó szobor. Iszonyatos volt mindegyik. Olyan érzésünk volt mintha egy krimibe csöppentünk volna, és a perverz gyilkos azért csalt ki minket oda, hogy láthassuk, hogy mi lesz a sorsunk. Persze  este a szállodában utánanéztünk a művésznek és a kastélytulajdonos műgyűjtőnek is, de az csak még bizarabbá tette a dolgot, mert először a művész képe alapján azt hittük, hogy ő volt az az ember aki után kimentünk a rétre és akivel beszélgettünk, hogy milyen borzalmasak ezek a szobrok. Persze biztosan nem ő volt, de a rossz érzés elég sokáig bennünk maradt.  

Utána Gifhornban megnéztük a Nemzetközi szélmalom múzeumot, ami egy hatalmas park volt egy csomó szélmalommal különböző országokból és valami általunk nem ismert okból volt ott két ortodox fatemplom is. Az egyikhez már oda sem mentünk csak messzebbről fotóztam le a kupolákat. Nekem kicsit viccesnek tűnt ez a töménytelen kupolácska.

Estefelé egy Celle nevű városkában álltunk meg vacsorázni, mert láttam róla egy szép képet. Gondolom ha minimálisan utánanézek akkor nem lett volna akkora meglepetés, hogy milyen szép.

Az szállásunkat aznapra egy Bispingen nevű városka melletti szállodába foglaltam, mert az közel volt ahhoz ahová másnap akartunk menni hajnalban fotózni. Kiderült, hogy ez a szálloda egy beltéri síkomplexumban van egy autópálya mellett, ami nekem a szobafoglaláskor egyáltalán nem jött le. Mondjuk én azt hittem, hogy ilyen baromságot mint beltéri sípálya, csak a gazdag arabok találtak ki. Hát kiderült, hogy nem, sőt tök véletlenül később láttunk mégegyet, szóval a németeknél több is van. Én biztosan fordítva ülök a lovon, de nekem ez kb. ugyan akkora pazarlásnak tűnik, mint a sivatagi golfpálya, és nem azért mert én nem golfozok és síelek. Én az utóbbi pár évet kivéve minden télen (!) síeltem, és el sem tudom képzelni, hogy mi lehet a jó abban, hogy egy enyhén lejtő 300m-es pályán csúszkálok egy teremben nyáron. Több mint 23000m2 havat tartanak -4 C fokon beltérben egész évben. A szálloda szoba is síhüttésre volt véve, de hogy teljes legyen a képzavar,  a sípálya épületen egy gigantikus szép tavaszi toszkán tájkép látható. 


































2023/08/14

Berlinbe kerülővel 1: Karlovy Vary és környéke

 Karlovy Varyban én már voltam egyszer kb. 35 éve, szerintem többet nem jövök. Én az ilyen helyekkel nem tudok mit kezdeni. Persze szép, meg minden, de nagyon nem az én világom. Az első kép a szállodaszobánk, sírva röhögtünk amikor megláttuk. Én ugyan elgondolkoztam amikor lefoglaltam, hogy miért hívnak egy szállodát Karlovy Varyban Szentpétervárnak, de aztán nem foglalkoztatott a dolog, és bevallom őszintén, hogy egyáltalán nem  néztem utána Karlovy Vary történetének, szóval fogalmunk sem volt az orosz érdekeltségekről. Pedig Karlovy Vary tele van oroszokkal, akik valószínű, hogy ott élnek, mert most a háború idején különben nem lehetnének ott. Gondolom ennek köszönhető az, hogy minden drágának és előkelőnek akar látszani, de közben kopottas és egyáltalán nem előkelő, viszont azért elég drága. 
Loket viszont egy nagyon szép kisváros volt egy várral az Ohre folyó egyik kanyarulatában. A Kappl Szentháromság templomot, már Németországban véletlenül láttam meg egy képen és érdekesnek tűnt és tényleg az volt. Ilyen teljesen kerek alapterületű templomot még sosem láttam és valahogy nem is tűnt elsőre olyan réginek, pedig 1685-ben kezdték építeni.