Kálváriák eső után

Egész hétvégén itt van a Lili barátnője, ami azt jelenti, hogy én sokkal szabadabb vagyok mint általában, ugyanis teljes gőzerővel kamaszodnak. Már nem hogy nem fontos a jelenlétem, inkább teljesen kizárnak, ami engem egyelőre nem zavar, sőt élvezem. Ma például miután a zivatar után kisütött a nap és gyönyörű idő lett, rájöttem, hogy nyugodtan elmehetek kálváriát fényképezni a csendhegyeknek .
Ez maga volt a tömény gyönyörűség. Kár hogy az illatokat nem lehet megörökíteni.
A biatorbágyi régi kálvária bent van az erdőben, az ázott avar szaga keveredett a tavaszi virágokéval.
Pár hét múlva piroslani fog a tisztás a szamócától.

Etyeken az egész kálvária körbe van véve a legillatosabb szimpla halványlila orgonával. Kábító volt az illatorgia.

A sóskúti kálváriahegyen egy birkanyáj legelészett. Ott meg az állatok szaga keveredett  a virágzó kakukkfű  meg a többi gyógynövény illatával, amit én megintcsak nagyon szeretek.

Volt egy bárány ami úgy nézett ki mintha egy horrorfilm szereplője lenne. Nem is értem, hogy miért csak ez az egy vedlett ilyen borzalmasan, illetve miért nem nyírták meg. Cafatokban lógott róla a gyapjú. Ráadásul a nap átvilágított a fülén meg a lábán ahol alig volt szőr, ami még hozzátett a szörnykinézethez.