2013/10/24
2013/10/20
Végre egy ládázós nap egyedül
Lilit elvittem Únyba szülinapi bulira és volt 6 teljes órám ládázni meg kálváriákat fényképezni. Azért beletettem egy kis nehezítést, mert Csipit is vittem magammal. Dorogon kezdtem.
Dorogon szerintem a természeti környezeten kívül (már ami megmaradt belőle), szinte semmi se szép. Ezt a három pontos multiládát soha sem kerestem volna meg, ha nincs ez a körülmények összejátszása, hogy ott vagyok amúgy is a környéken, nincs velem gyerek, és a kálváriafényképezés miatt késztetésem van fölmászni a hegy tetejére.
A kálvária már a formája miatt is furcsa, hogy egy sorban vannak a stációk. 1928-ban építették, ez látszik a formáján, aztán 1996-ban újították fel, ez látszik a borzalmas színén és a stációképeken is. A 80-as 90-es években volt divat az ilyen stílus. Én nagyon utálom.
Dorogról átmentem Kesztölcre, ahol megintcsak megragadtam az alkalmat, hogy van időm és megkerestem egy multit. Jó nagyot kellett sétálni, mit sétálni, hegyet mászni, bozótosban gázolni, hogy megtaláljam a ládát.
Viszont kezdtek föloszlani a felhők és egyre jobb idő lett.
Csipi nagyon élvezte a túrát.
Dorogon szerintem a természeti környezeten kívül (már ami megmaradt belőle), szinte semmi se szép. Ezt a három pontos multiládát soha sem kerestem volna meg, ha nincs ez a körülmények összejátszása, hogy ott vagyok amúgy is a környéken, nincs velem gyerek, és a kálváriafényképezés miatt késztetésem van fölmászni a hegy tetejére.
A kálvária már a formája miatt is furcsa, hogy egy sorban vannak a stációk. 1928-ban építették, ez látszik a formáján, aztán 1996-ban újították fel, ez látszik a borzalmas színén és a stációképeken is. A 80-as 90-es években volt divat az ilyen stílus. Én nagyon utálom.
Dorogról átmentem Kesztölcre, ahol megintcsak megragadtam az alkalmat, hogy van időm és megkerestem egy multit. Jó nagyot kellett sétálni, mit sétálni, hegyet mászni, bozótosban gázolni, hogy megtaláljam a ládát.
Viszont kezdtek föloszlani a felhők és egyre jobb idő lett.
Csipi nagyon élvezte a túrát.
A temetőben még kálváriát is találtam.
Utána átmentem Piliscsévre. Ott nem volt láda, csak a kálvária miatt. Már otthonról kinéztem magamnak a Google térképen, mert a street view-ban is látszik, hogy a templomot övező kerítés oszlopai a stációk.
Viszont észrevettem a faluban egy domb tetején három keresztet, szerintem régebben ott kellett lennie a kálváriának, utána kellene nézni valahol.
1772-es a középső kereszt felirata.
Szép volt a kilátás a dombról a templomra.
A lemenő nap fényében érdekes volt a faluközepén lévő nádas..
Nagyon régen vágytam már egy ilyen lehetőségre. Ilyen kényelmes, saját tempómban ládázós-fényképezős napra. Reggel egy kicsit el voltam keseredve a borús idő miatt, de még a nap is megkönyörült rajtam, és végül gyönyörű idő lett.
2013/10/14
Színkavalkád
Évek óta, ha van valami időjárási anomália, mint például idén március 15-én vagy húsvétkor a havazás, arról beszélünk, hogy kezdenek eltűnni a köztes évszakok, a tavasz meg az ősz. Az igaz, hogy az idén a tavasz nem volt túl hosszú, de erre az őszre senkinek nem lehet egy szava sem. Évek óta nem volt ennyire gyönyörű a természet ősszel. Az idén olyan fák és bokrok is gyönyörűségesen pompáznak nálunk amik normálisan csak egy kicsit megsárgulnak aztán barnán elszáradva lehullajtják a leveleiket. Például a házunk előtti csörgőfa még sohasem volt ennyire színes.
Vagy például az aranyfa, amit mindenki aranyesőnek vagy esetleg aranyvesszőnek hív, én is, de rémlett hogy a hivatalos neve más ezért most rákerestem. Milyen hülye név, miért fa amikor cserje? Az igazi aranyeső viszont fa, de ott legalább a lógó fürtök miatt jogos az "eső", az igazi aranyvessző meg egy virág még ha erős is a szára akkor sem "vessző". Szóval a hatalmas aranyfa bokor a ház előtt még sohasem szineződött el. Két hete a budakeszi arborétumban már fotóztam egy ilyen bokrot, ott is többen megkérdeztük, hogy mi ez, mert senki sem ismert rá, de akkor a mienk még zöld volt, most az is kezd színesedni.
Az ecetfa mindig szép szokott lenni, de most még az is különleges.
A cserszömörcéről nem is beszélve. Messziről világítanak a bokrok.
A vadszőlő is szép szokott lenni mindig, ő szokta kezdeni a pirulást már augusztus végén. Először csak egy pár levél figyelmeztetésnek, hogy itt a nyár vége, aztán napokon belül bepirosodik az összes és hamarosan le is hullik. Az idén is így kezdődött csak most az egész folyamat elnyúlt és még most sem hullott le az összes.
2013/10/13
Csákvár
Annyira gyönyörű idén az ősz! Ma Csákváron voltunk egy régi kolléganőmnél. Fönt laknak a hegyoldalban az erdő alatt. Elképesztő színekben pompázik a Vértes.
Ebéd után lesétáltunk a faluba. A temető szélén láttunk egy furcsa fát. Hasonlított az akácra, csak egy kicsit hosszúkásabbak a levelei és a törzse egész más, sokkal szebb, de az akác törzsén nincsenek ilyen hatalmas tüskék. A barátnőm amerikai férje rögtön mondta a fa angol nevét. Szerinte locust-nak hívják. Itthon aztán megnéztem és tényleg honey (méz) vagy thorny (tüskés) locust-nak hívják, a latin neve Gleditsia triacanthos, magyarul lepényfa. Ezen a fán nem volt termés csak ez a pici ami itt látszik, de most ahogy utánanéztem rájöttem, hogy a termését tényleg láttam már sokszor, de a fára igazából soha sem figyeltem fel. Igaz, lehet hogy azok különböző nem tövises változatok voltak, mert ekkora töviseket, ráadásul így a törzsből kinőve kizárt dolog, hogy nem veszek észre.
A falubeli fagyizás után a volt Esterházy-kastély arborétumszerű parkját is körbesétáltuk
A parkból kifelé találkoztunk egy mosómedve farkú macskával,
majd később láttuk a kulturált környezetű lakását is.

A falubeli fagyizás után a volt Esterházy-kastély arborétumszerű parkját is körbesétáltuk
2013/09/29
Budakeszi arborétum
A Budakeszit Telkivel összekötő úton van a Budakeszi arborétum, ami már nagyon régen izgatta a fantáziámat, de mivel egyénileg csak úgy nem lehet látogatni ezért eddig még nem jutottam be. Most viszont az egyik pátyi ládász megszervezett egy csoportos látogatást. Egy csomó ismerős is jelentkezett a sétára, így az ismerősök meg a kiváncsiság elnyomta a csoportos "tárlatvezetéssel" szembeni ellenszenvemet. Sőt szegény Lilit is rábeszéltem, de megint csak rá kellet, hogy jöjjek, hogy ez a csoportos lassú vonaglás, ez nem a mi világunk. Ráadásul ez az arborétum viszonylag fiatal, csak az ötvenes években telepítették, főleg fenyőket, kutatási céllal, így aztán annyira nagyon nem is látványos. Engem mondjuk érdekelt volna amit a vezető mesélt, de annyian voltunk, hogy képtelenség volt olyan közel lenni hozzá, hogy halljak is valamit.
2013/09/22
Kutyasétáltatás
Én többek között azért akartam kutyát, hogy kelljen vele sétálni. Ez rendben is van. A nagyobbik kör az 3km, a kisebbik 2, lemértem. Ha egyedül megyek akkor ki szoktam egy kicsit lépni, hogy valami minimális sportértéke is legyen a dolognak. Tudom, hogy ez nem sok, de azér a semminél több.
Mostanában viszont van egy nagyon kellemes mellékese is a sétáknak. A gyűjtögetés.
A hecsedli, a kökény és a birsalma még nem érett, viszont dió mindenféle méretben, mogyoró, sőt egy kis mandula is akad.
Mostanában viszont van egy nagyon kellemes mellékese is a sétáknak. A gyűjtögetés.
A hecsedli, a kökény és a birsalma még nem érett, viszont dió mindenféle méretben, mogyoró, sőt egy kis mandula is akad.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)