Annyira szép ez az egész Vértes és a környéke. Valamennyi színe van még az erdőknek, ráadásul az esőnek meg a viszonylagos melegnek köszönhetően a fű meg az őszi vetés harsány zöld mindenhol. Egy csomó helyen láttam fűnyíró embereket. Novemberben már nem nagyon szoktuk nyírni a füvet.
Tardoson nagyon szép volt a süttői vörös kőből készült kálvária, Csipi is nagyon élvezte.
Vértessomlón egy csomót kerestem a templomot mert emlékeztem, hogy ott van mellette a kálvária. Arra is emlékeztem a térképről, hogy az erdő szélén van, de nem gondoltam, hogy a faluból nem látszik.
Pusztavámon össze vissza mászkáltam a kálváriadombon, hogy olyan szögből tudjak fényképezni, ahonnan nem látszik a villanyoszlop. Még az is eszembe jutott, direkt csinálták, hogy az elmúlt rendszerben sportot űztek abból, hogy belerondítsanak a szakrális dolgok környezetébe.
Móron többször jártam az elmúlt pár évben. Ha nem lett volna az a bankrablásos mészárlás azt sem tudtam volna, hogy van ilyen nevű hely, de aztán ládázás és keresztfelmérés okán ide is eljutottam és nagyon tetszett. Most sajnáltam, hogy már ment le a nap, nem volt időm sétálni, csak a kálváriát kerestem meg.