2013/11/10

Kálváriázás a Vértes körül

Gyönyörű időben, gyönyörű kört tettem. Először Tardosra akartam menni, de Vértestolna ott volt útközben, és a Tájértéktárban azt találtam, hogy ott is volt kálvária, de csak a keresztek maradtak meg. Gondoltam azért lefényképezem, erre találtam egy vadiúj kálváriát.  2012-ben pályázati pénzből megcsinálták a stációkat.



Annyira szép ez az egész Vértes és a környéke. Valamennyi színe van még az erdőknek, ráadásul az esőnek meg a viszonylagos melegnek köszönhetően a fű meg  az őszi vetés harsány zöld mindenhol. Egy csomó helyen láttam fűnyíró embereket. Novemberben már nem nagyon szoktuk nyírni a füvet.




Tardoson nagyon szép volt a süttői vörös kőből készült kálvária, Csipi is nagyon élvezte.



Vértessomlón egy csomót kerestem a templomot mert emlékeztem, hogy ott van mellette a kálvária. Arra is emlékeztem a térképről, hogy az erdő szélén van, de nem gondoltam, hogy a faluból nem látszik.



Pusztavámon össze vissza mászkáltam a kálváriadombon, hogy olyan szögből tudjak fényképezni, ahonnan nem látszik a villanyoszlop. Még az is eszembe jutott, direkt csinálták, hogy az elmúlt rendszerben sportot űztek abból, hogy belerondítsanak a szakrális dolgok környezetébe.




Móron többször jártam az elmúlt pár évben. Ha nem lett volna az a bankrablásos mészárlás azt sem tudtam volna, hogy van ilyen nevű hely, de aztán ládázás és keresztfelmérés okán ide is eljutottam és nagyon tetszett. Most sajnáltam, hogy már ment le a nap, nem volt időm sétálni, csak a kálváriát kerestem meg.



2013/11/02

Pálosok, rómaiak, pogányok, Puskás és Örkény

Ma lett volna a szokásos nagycsaládi kirándulás, de egy csomóan betegek a családból, úgyhogy elhalasztottuk. Így mi elmentünk megint  ládázni. Nem akartam sokat autózni, úgyhogy a közeli budai ládákat kerestük meg. Érdekesebbnél érdekesebb helyeken jártunk.
Először megnéztük a Pálos kolostor romjait a Szépjuhásznénál. Volt ott egy érdekes szíves kereszt, meg egy terhes  madonna, vagy lehet hogy nem is terhes vagy nem is madonna, nem tudom, de nekem furcsa.




Utána fölmentünk a régi villamosvégállomáshoz a Zugligetbe. Kár ezért a gyönyörű épületért, nem igaz, hogy nem lehetne valamire használni.


A Sváb-hegyi Galgóczy kápolna volt a következő. Ez volt az egyik olyan, amiről nem tudtam, de nagyon megérte megnézni.



 Ezután kimentünk Óbudára és megnéztük Puskás Öcsit a Kolosy térnél. Itt nőttem fel a környéken, de már alig lehet ráismerni.




Az amfiteátrumba még soha se mentem be, szerintem gyerekkoromban nem is lehetett.



Óbudán a lakótelepen van a közlekedési balesetek áldozatainak az emlékműve. Hát erről sem tudtam volna, ha nem ládázunk, de mondjuk ez nem is akkora nagy szám.


Utána kimentünk a Filatorigáthoz, ahol van egy legális graffiti fal. Most nem voltak igazán jók, csak ezek a hülye olvashatatlan pufi betűs feliratok.



Kivéve egyet, Malala-t a fejbelőtt pakisztáni  kislányt.


 Utána még fölmentünk az Üröm-hegyre a Pogány toronyhoz. Na ez a másik amit sajnálnék ha nem tudnék róla. Na nem mintha annyira szép lenne, de szerintem érdekes a története. Az Üröm-hegy maga különben elég jó hely, szép kilátással, kezdik is felkapni, egyre puccosabb házak épülnek.


Hazafelé még sötétedés előtt megnéztük a Fazekas-hegyi kilátót, ami nem is igazi kilátó csak egy lepukkant bunker féle a csúcson, de a csúcs az gyönyörű, meg a kilátás is.


A végén még kimentünk Remeteszőlősre Örkény István telefonfülkéjéhez. Végre egy igazán frappáns emlékmű! A telefonban az Egyperces novellákat lehet meghallgatni.




2013/10/31

Nyíregyháza, arborétum és belváros

Őszi szüneti kirándulás, Nyírség-Szatmár megint. Második nap, arborétum és egy kicsi Nyíregyháza.
Nagyon meleg volt a szállodában, pedig kikapcsoltuk a fűtést, hogy még véletlenül se kapcsoljon be éjszaka, és kinyitottuk az ablakot. Hajnalban valami elképesztő károgásra ébredtem:






Szerencsére vissza tudtam aludni és nem kellett korán kelni mert nem volt olyan feszített a tempó mint tegnap a templomoknál. Reggeli után elmentünk az arborétumba  Nem volt már igazán látványos, két éve ilyenkor még sokkal több levél volt a fákon. Azért így is találtunk szépségeket. Nem tudom mi lehetett ez a tüskés bogyó, valami citrusféle.


Virág már csak mutatóban, a nagyja már száraz.




Még a melegházban sem virágzott szinte semmi, csak a tavirózsa.


A japánkertben nagyon aktívak voltak a békák, kihasználták az utolsó jó időt.


Ezt a termést eddig csak a virág nagykerben láttam a koszorúkötési alapanyagok között.


A pergolánál Lili előszedte a ládát, amit két éve már megtaláltunk és megint beírta magunkat, aztán egy csomót szórakozott a buborékfújóval ami ajándéknak volt a benne.




Egy juharféle fán voltak még levelek gyönyörűséges színekben. Valami ilyesfélét szerettem volna a kertbe is, de most sem tudtam meg, hogy pontosan milyen juhar, mert ennél pont nem volt felirat.



Az arborétum után, bementünk a belvárosba szétnézni egy kicsit és kávézni. Ha már úgyis ott voltunk mi a Lilivel összeszedtünk egy cégéres multiládát, amíg a barátnőm fotózgatott aztán a kávézóban találkoztunk.



Nyíregyháza különben kellemes meglepetés volt mind a kettőnknek. Mi két éve csak átautóztunk rajta, akkor három kis  gyerekkel nem akartam városban szerencsétlenkedni, a barátnőm meg még egyáltalán nem volt itt. Most a két kamasszal már lehetett városi sétát  tenni és a kiülős kávézgatást is élvezték.
Nekem jobban tettszett mint Debrecen.