Kilencedik nap fölmentünk Máramarosba, ahol még egyinkünk sem járt. Először a Rogozon, aztán Sajómezőn kerestük meg az UNESCO Világörökségi listán lévő fatemplomokat. Utána Barcánfalván bementünk a kolostorba, ami nagyon jól nézett ki, de szerintem a világörökségi fatemplom nem ott volt. Utána Szaploncára mentünk a Vidám temetőbe, ami olyan volt mint valami vurstli. Egyáltalán nem ilyennek képzeltem. A temető viszonylag kis területű, körbe van kertve és belépővel lehet csak bemenni. Van benn egy templom, ahol a belső díszítés még csak félig van meg. A temető körüli utcák tele vannak éttermekkel és árusokkal, mint valami búcsúban, egy csomó helyen szól a zene. Én elég furán éreztem magam ahogy egy csomó turistával egyetemben a sírokat fotózom, miközben egy bácsi éppen a fia sírján cseréli a virágot és imádkozik. A fiúról meg lehet tudni, hogy autóbalesetben halt meg és ha tudnék románul még többet is megtudhatnék a leírásból, de így csak a karambolozó autókat ismerem föl a képen. Egyértelmű, hogy az egész környék a temetőhöz kapcsolódó bevételekből él. Máramarosszigeten végül meg sem álltunk, habár én szerettem volna megnézni a Tiszát, azt hittem lesz valami Tiszaparti park vagy sétány, de egyáltalán nem volt és megközelíteni sem nagyon tudtuk, úgyhogy lemondtam róla, mert már amúgy is elég késő volt, hogy a szállásunkra érjünk Budfalvára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése