2013/04/06

Téli húsvét

Elkiabáltam az előző posztban, hogy jön a tavasz, még mindig nincs itt, pedig azóta már majdnem eltelt egy hónap. Nem tudom, hogy más hogy van vele, de nekem nagyon nehéz  nem beleesnem a totális letargiába. A barátnőmmel megbeszéltük, hogy húsvét hétfőn elutazunk valahová, rám bízza a döntést. Azt mondtam, hogy az Alföld után én hegyek közé szeretnék menni, de volt közben két hatalmas havazás, a Bükkben 70cm a hó, és ha van valami amire nem vágytam az a hó, úgyhogy nagy nehezen kitaláltam, hogy menjünk Zalába. Ahogy közeledett a húsvét úgy lett egyre rosszabb az időjárás előrejelzés. Nekem a letargia már kezdte befészkelni az agyamba magát, hogy nem is kellene elutazni, leginkább föl se kellene kelni az ágyból, de a barátnőm azt mondta, hogy mit nekünk egy kis eső, van kapucnis kabátunk.
 Így hát hétfőn zuhogó esőben elindultunk. Mire Letenye után le kellett térni az autópályáról szerencsére egy kissé alább hagyott az eső. A Kerka völgyében Szécsiszigetre mentünk először.


 A folyó annyira meg volt áradva, hogy szegény bivalyok egy kis magaslaton ácsorogtak körbe véve vízzel.


Hatalmas szerencsénkre Kati néni, a helyi idegenvezető pont akkor jött a vízimalomhoz amikor mi odaértünk, így mindent megmutogatott sőt még a templomot is kinyitotta nekünk.

Igazi koponya és tisztítótűzben égő lelkek az oltár mögött
Kati néni csak úgy Lili kezébe adott egy 1764-es kiadású könyvet
Nekem a barokk templomhoz nem volt túl sok kedvem, de aztán az lett a vége, hogy majdnem egy órát töltöttünk ott annyi érdekességet láttunk. 300 éves könyveket, 100 éves Jegyesek anyakönyvét és még egy csomó mindent, ráadásul Kati néni közvetlen sajátos stílusú és igen bőbeszédű kíséretével.
Mivel elállt az eső, Csömödérnél meg szerettük volna nézni az erdőben a bunkereket, de egy megáradt patak az utunkat állta, így aztán fölmentünk egészen Szentgyörgyvölgyig, a  református templomhoz ami egy láda is.


Teljesen besötétedett mire odaértünk a szállásunkra a Magyarszerdahely melletti Régi Csárda fogadóba.

A csárda gyönyörű pöttyös bengáli cicája



Vasárnapra jobb időt ígértek, de reggel esett a hó. Mire elindultunk végül is elállt és egész nap elfogadható idő volt, már ha a hidegtől eltekintünk. Tettünk egy hatalmas kört, megkerestünk 10 ládát, tulajdonképpen egy nagyon tartalmas nap volt.

Börzöncei-hegy
Először a Börzöncei-hegyen egy  kápolnát néztük meg, aztán Püspöki Grácián zászlótartó kúriáját Pusztaszentlászlón, majd Söjtörön Deák szülőházát és az Erdődy-Hűvös kastélyt Zalabesenyőn. Persze ezek mind ládahelyek, és hatalmas szerencsémre Zalaegerszegre költözött a Kálváriakutató nevű mozgó láda, úgyhogy a Jánka-hegyi kálváriánál két ládát találtunk. Zalaegerszegen a városban még sosem jártam, de most sem voltam tőle elájulva. Inkább kimentünk a skanzenbe. Húsvét lévén mindenféle programoknak kellett volna lenni, de a rossz idő miatt minden elmaradt, alig pár ember birkózott a sárral rajtunk kívül, pedig egy pár percre még a nap is kisütött. Lili meg a Balázs jókat hógolyózott a megmaradt hókupacokból.


 A hideg és a sár miatt sehol sem időztünk túl sokat, így maradt bőven följebb menni Zalaszentgrót felé. Először fölmentünk Kemendollárra a templomhoz a szőlőhegyre ládázni, ahonnan hihetetlen kilátás nyílt a Zala völgyére. Jól lehetett látni, hogy mekkora területeket öntött el a folyó.


 Utána fölmentünk egészen Türjéig, megnéztük a templomot,  persze bemenni nem lehetett, de kívülről nagyon jól nézett ki.
Onnan már visszafelé vettük az irányt a szállásunkra, csak Kehidakustányban meg kellett még keresni a Deák életének többi pontját bemutató ládát és Balázs külön kérésére Búcsúszentlászlóra is be akartunk menni, mert valami humorista ott született és sokszor szokta emlegetni. Kehidakustány mellett végre egy kicsit erdőben is jártunk mert az egyik pont kint volt a Deák kútnál.


Már sötétedett mire Búcsúszentlászlóra értünk és ha már ott voltunk én persze meg akartam keresni az ottani ládát. Kiderült, hogy van egy szépséges kálvária, ahol pont akkor gyújtották föl a stációkban a domborműveket megvilágító lámpákat amikor odaértünk. Ettől a Krisztivel nagyon jó kedvünk lett. Gyönyörű befejezése volt ez a napnak.



Kedd reggel szakadó havas esőre ébredtünk. A szomszéd faluban Bocskán még előző reggel láttunk egy szép kálváriát, ott elrejtettük a Kálváriakutató mozgó ládát, aztán meg sem álltunk Zalakarosig és fürödtünk egyet a gyógyfürdőben. Teljesen kivette az erőnket a meleg víz. Hazafelé az autópályán meg kellett állni kávézni mert majdnem elaludtam.

2013/03/13

Nagymama 100 éves lenne emléktúra Békésben





A két idősebb unokahúgom dédnagymamája most lenne 100 éves. Ennek apropóján tettünk egy jó kis ládázással egybekötött túrát Békésben. Megnéztük a majorság maradványait ahol a dédi  született és a kastélyt ahol a dédnagypapa sofőrködött. Gyönyörű helyeken jártunk. Az eső ellenére is nagyon élveztük, hogy meleg van, egyértelmű hogy itt a tavasz. 


A fáspusztai Wenckheim kastély, itt volt sofőr a dédnagypapa.

A gyulai várban is voltunk.

A 100 éves cukrászda sem maradhatott ki.

A szabadkígyósi Wenckheim kastély

Mocsári ciprusok a kastélykertben

Ferenc József és Sissi is meglátogatta a Wenckheim családot

A nagymágocsi Károlyi kastély tó felőli homlokzata

Pergola a tó másik oldalán
A Tisza a Kőröstoroknál esti ködben












2013/02/17

Veszprém hóban

 Reggelre leesett több mint 10 centi hó és még folyamatosan havazott. Jól bereggeliztünk aztán elmentünk az állatkertbe, mert a szállodai csomaghoz adtak két belépőt. Egy elég meredek úton kellett volna lemenni, ahol éppen egy hókotró dolgozott, de a hó is folyamatosan hullott, úgyhogy nem mertem megkockáztatni mert féltem, hogy nem fogok tudni visszajönni. Már látni lehetett a ketreceket a kerítésen túl, úgyhogy inkább otthagytuk a kocsit és lementünk gyalog. A lejtő alján a legnagyobb megdöbbenésünkre egy csupasz hómezőt találtunk, meg az állatkert beton kerítését ameddig a szem ellát. Még nyomok sem voltak a hóban.

Hol az állatkert bejárata?
A hókotró éppen jött lefelé, megállítottuk, hogy megkérdezzük. Azt mondta, hogy menjünk nyugodtan a földúton (földút van a hó alatt?), aztán majd meg fogjuk látni. Tényleg, kb. 1 km csúszkálás után a mély keréknyomokkal szabdalt hómezőn keresztül odaértünk a bejárathoz. Közben kiderült, hogy az aszfalt út jó nagy kerülővel ment volna a parkolóig, de az nem volt feltűnő, mert egyetlen kocsi sem állt ott, csak a hókotrót láttuk a távolban.
Mi voltunk az egyetlen látogatók az állatkertben. Senki mással nem találkoztunk csak az ápolókat láttuk. Az állatok fele sem volt látható, de erre számítottunk.
A terráriumban volt egy szuper játszótér, meg egy elkerített rész legalább 100 tengerimalaccal. Ott eltöltöttünk több mint egy órát és elkezdődött az azóta is tartó masszív könyörgés, hogy vegyünk két tengerimalacot. Rögtön kettőt mert elolvasta, hogy a tengerimalac társas lény.


Töménytelen, mindenféle méretű és korú malac


A nyesttel is jó sokat szórakoztunk, míg végre előjött és le tudtam fényképezni. Tanulmányozni akartuk mert megint lehet hallani otthon, hogy valami állat mászkál a tető és a burkolat között. Ez nyest szokott lenni.

Jó nagy karmai vannak, nem csoda, hogy kopog a plafonon.
Szegény kis kenguru, Ausztráliában hol van ilyen hideg?

A szibériai tigris otthon érezheti magát a hóban.
Szemmel láthatóan jól érzi magát.

Az állatkert után visszaverekedtük magunkat a hómezőn keresztül a kocsihoz, aztán visszamentünk a szállodába, mert ott ingyen lehetett parkolni és fölsétáltunk a várba. Nagyon hangulatos volt a hóesésben.
Megnéztük a Szaléziánumot. Ott is mi voltunk az egyedüli látogatók. Jót beszélgettünk a hegedűkészítővel, aztán ittunk egy gyógyteát a teázóban. Amikor végeztünk már sötétedett, de még nem gyújtották föl a lámpákat ezért nem nagyon lehetett fényképezni. Egy darabig próbáltam húzni az időt, de a Lili már nagyon ment volna fürödni,  úgyhogy elindultunk visszafelé. Közben persze meggyulladtak a lámpák és annyira szép volt a hóesésben az egész, hogy visszamentünk a Szaléziánumhoz is.



Az egész napos gyaloglás utáni maradék erőnket kiszívta a fürdés meg a szaunázás. Vacsora után két perc alatt elaludtunk és reggel sem akaródzott fölkelni. Ráadásul egész éjszaka esett a hó. Kicsit kezdett aggasztani a hazamenetel, mert nem szerettem volna a 8-as úton meg az autópályán menni, hanem a Bakonyon keresztül. Úgy tűnt, hogy az utak csak latyakosak, úgyhogy fölmentünk Eplénybe megnézni a sípályát. Engem a sírás kerülgetett, nem is értem, hogy mióta a Lili megvan miért nem sízünk. Neki is nagyon tetszett, meg kellett ígérnem, hogy jövőre mindenképpen megtanulhat. Miután a parkolóból két fiatalember kitolt, majd Olaszfalu után visszafordultam, mert nem lehetett látni az utat, Zircen keresztül a főúton csak átvergődtünk a Bakonyon. Ahogy haladtunk kelet felé annál kevesebb volt a hó. Móron már eső esett.

2013/02/16

Mégis csak elutaztunk.

Vasárnap este a két napos félig beteg semmittevés után rájöttem, hogy nem bírom tovább. Kicsit köhögni akárhol lehet,  nem akarom a drága szabadságomat otthon ülve tölteni. Eredetileg  Kőszegre szerettem volna menni a síszünetben, de annyira rossz időt jósoltak sok hóval, hogy nem mertem szállást foglalni előre. Még szerencse mert jött ez a hülye betegség is, vasárnap reggel semmiképpen sem mehettünk volna. Aztán meg  egész nap szakadt a hó is, de nem volt túl hideg, gondoltam hogy ha olvad akkor közlekedni is lehet, úgyhogy úgy döntöttem, hogy hétfőn mégis elmegyünk. Nem Kőszegre, mert az túl messze van, hanem Veszprémbe. Ez a két napos döglés arra is jó volt, hogy a Lilinek is volt kedve kimozdulni, mert mostanában nem nagyon akar menni sehová. Lefoglaltam egy belvárosi szállodát, mert úgy okoskodtam, hogy ha kedden esik az eső, akkor is tudunk valamit csinálni  a városban..
Hétfőn gyönyörű napsütésre ébredtünk, gyorsan összecsomagoltunk, kiástuk a kocsit a 20cm hó alól és elindultunk. Ahogy kiértünk a faluból már sokkal kevesebb hó volt, Székesfehérvárnál meg már szinte semmi. 
Meg akartam nézni egy pár kálváriát Veszprém körül, meg hát ugye ládázni is kell, úgyhogy Gyulafirátótra mentünk először.
Rátóti premontrei kolostorrom (GCRARO)
  Utána a kicsit messzebb lévő Magyarpolányba, mert arra voltam a legkíváncsibb. A kálvária is érdekes volt, meg a Petőfi utca is a védett házakkal. Természetesen macskát is kellett fényképezni.

Hátul a kálvária (GCKrVo)




Itt már elkezdett alkudozni, hogy menjünk egyenesen a szállodába, de rábeszéltem még egy kis ládázásra. Hihetetlen, hogy folyton ellenkezik, aztán meg nem lehet leállítani, ha már konkrétan ott vagyunk a láda feltételezett helyénél.
A következő a városlődi kálvária volt, ugyan láda nélkül, de nekem ez tetszett a legjobban.



Utána a bándi Esseg-várnál megkerestünk egy furfangos ládát.


Itt is volt egy kálvária, csak stációk nélkül.

Ezután már tényleg csak egy láda volt hátra, mert 5-re beakartunk érni a szállodába, ugyanis délben jutott eszünkbe, hogy otthon felejtettük a fürdőruhákat és a recepciós nő azt mondta, hogy majd mutat egy kínai boltot, ahol tudunk venni olcsón.
Az utolsó a márkói golgota nekem csalódás volt, pedig az volt a legszebben felújítva. Az eredeti falun kívüli  kálvária a rendszerváltásig orosz tank gyakorlótér volt, de  mára már teljesen körbeépült gazdag házakkal, az alsó részénél meg van egy raktárbázis. Kifejezetten csúnya, kopár az egész környék.
 Innen már 5 perc alatt beértünk Veszprémbe, a szállodát is megtaláltuk nagy nehezen mert a GPS teljesen meghülyült. A recepciós nő tök kedves volt, elmagyarázta, hogy hol van a kínai áruház. Csodák csodájára fürdőruhát is kaptunk és tényleg olcsón. Utána visszasiettünk a szállodába, bejelentkeztünk és lementünk a wellness részlegbe. Mi voltunk ott teljesen egyedül. Jó sokat bénáztunk mire rájöttünk, hogy hogy kell bekapcsolni a bugyborékoló bigyókat a medencében. Szaunáztunk is. Lilinek nagyon tetszett az egész én meg szépen csöndben megbeszéltem magammal amit eddig is sejtettem, hogy ez az egész wellness dolog nem az én világom.

Farsang betegen


Tudtam, hogy valami megint itt bujkál. Csütörtök éjszaka 38 fokos lázra ébredtünk. Zokogás, hogy ő a farsangra mindenképpen elmegy, lázcsillapító. Reggel mintha mi sem történt volna, semmi baja. Még csak nem is köhög. Lehet, hogy annyira izgult, hogy belázasodott? Megbeszéltük, hogy jó, bemegyünk, de ha érzi, hogy megy föl a láza, szól és hazajövünk. Jósnő jelmez kész, haj besütve (valami általam nem ismert okból a jósnőnek feltétlenül göndör haj kellett) tepsi sütemény becsomagolva, mennénk  az iskolába, de még valamiért fölrohant a szobájába, majd sikítás és a szokásos anya gyere föl. A hörcsög holtan fekszik a mókuskerékben. Nagyon nem jól indul ez a nap. Zokogás, majd a kocsiban önmarcangolás, hogy mit csinált rosszul.
Szerencsére a vidám forgatag, ami az iskolában fogadott minket, gyorsan jókedvre derítette.

Fejpánt, mint hajráf és loknis fürtök.
A fejpántot nem volt hajlandó a homlokára tenni, így szerintem nem volt se északi, se jósnő jellegű, de sebaj, neki  így tetszett, azt mondta, hogy végre egyszer nem volt csúnya a jelmezben.

Északi istenek tánca

11 körül, megint fölment a láza, újabb lázcsillapító, mert nem mehettünk haza, hiszen ő volt az egyik zenész a szokásos farsangi táncházban. 



A farsang végül is jól sikerült, de a barátnők hétvégi itt alvását le kellett mondani.

2013/02/04

Alkonyi séta

Dupla születésnapot és egy névnapot ünnepeltünk ma. Ebéd után elmentünk sétálni, hogy belénk férjen a torta. Először egyik gyerek sem akart jönni, aztán persze üvöltözve rohangásztak. A délelőtti hóesésből hihetetlen színekben pompázó naplemente kerekedett.


Nem volt túl meleg




Oszlopok és vezetékek mindenhol.




2013/01/27

Északi istenek, kelta csomók

Végre itt van az Északi Istenek epocha! Tulajdonképpen eddig is utánanézhettem volna ennek az egész  Északi Mitológiának, de úgy látszik kellett ez a kis löket, hogy megtegyem. Tényleg nagyon érdekes, nem csoda, hogy annyira oda vannak érte a gyerekek. Ráadásul nemsokára itt a farsang, ahol a negyedikesek északi isteneknek öltöznek. Biztos voltam benne, hogy Lili Freya akar lenni, már csak a macskák húzta szekere miatt is, de nem, jósnő lesz. Elkezdtem kutatni kellékek után és találtam egy  oldalt ,


ahol elképesztő mennyiségű csomó között van egy pár gyönyörű kelta csomó is, ráadásul majdnem mindegyikhez van teljesen érthető és követhető film. Rájöttem, hogy vastag zsinórom is van, úgyhogy nekiálltam csomózni.

Ebből lesz majd a jósnő fejpántja.


Az Élet Fája csomó, ez lesz majd a jósnő nyakában

Ez a két csomó elég könnyű, hamar meg tudják tanulni a gyerekek is, és meg tudják tanítani a többieknek is. Az elsőre  akár rá lehet fűzni egy gyöngyöt is, a szívecske meg magában is jó nyakláncnak.


Nálunk az iskolában  farsangkor minden osztályban vannak az évfolyam tematikájának megfelelő állomások, ahol valamit lehet csinálni. Nálunk  az egyik állomás lesz ez a csomózás.  Ki kell tennünk magunkért, mert tavaly a negyedikben még jötun barlang is volt, ahol a gonosz jötunok (óriások) mindenkivel elbántak. 


Az elsős királyi udvarból áttévedt sárkányokkal is...


  Vagy mondjuk a harmadikos mesteremberekkel, itt éppen egy péket kaptak el.