2013/05/28

Koreaiak

Megjöttek végre a dél-koreai vendégek.  A Couchsurfing-en keresztül találtak meg kb. másfél hónapja. Először nem akartam fogadni őket, de aztán belegondoltam, hogy mikor van az embernek lehetősége koreaiakkal beszélgetni, meg különben is szimpatikusak voltak a képeik alapján, úgyhogy igent mondtam.
Úgy örültek a pozitív válasznak mint a gyerekek. Ez az első Coachsurfing tapasztalatuk, illetve a nő volt a lányával egyszer Japánban, de ott alig találkoztak a vendéglátóval csak megkapták a lakást. Teljesen jól csinálják. Természetesek, érdeklődőek, mindent meg akarnak kóstolni, ha attól eltekintek, hogy egy kicsit nehézkes velük a kommunikáció, de ez tapasztalatom szerint minden ázsiaival így van, nincsen velük semmi baj. Tegnap elvittem őket Esztergomba és Visegrádra aztán este együtt főztünk pörköltet nokedlivel.
Ma egyedül mentek be a városba, kíváncsi vagyok, hogy hogy oldják meg a hazajövetelt. Van náluk cédula, amit meg tudnak mutatni a buszjegyvételnél, remélem megoldják.




Kicsit homályos a kép, de ez annyira jó volt. Az őr bácsi a bazilika kupolájában megállított minket, hogy mondjon-e egy két érdekességet a kupola akusztikájáról. Beengedett minket az elzárt területre, hogy kerüljük meg a kupolát és a másik oldalon pont szemben álljunk meg a vasnál. Kiderült, hogy ez a speciális dupla kupola olyan jól vezeti a hangot, hogy a kb. 40 méterre lévő bácsi suttogását is lehetett hallani. Majd elkezdett gyönyörűen énekelni. Olyan volt mintha egy sztereo erősítőből hallanánk. Aztán a koreaiak is énekeltek, szintén gyönyörűen.


Átmentünk a szlovák oldalra is, csak hogy legyenek ott is, meg hogy csináljunk képeket a bazilikáról.



 Folyton egymást fényképezték és mindig fennhangon üvöltöztek hozzá, hogy one, two, three.


A néni 60 éves létére mindent kipróbált. Igaz, néha úgy tűnt mintha nem lenne teljesen százas, de szemmel láthatóan a pasit ez nem zavarta.


A nokedliszaggatástól el voltak ájulva, nekik is ígértem a szaggatót, majd veszek magamnak a piacon másikat, mert amit boltban lehet kapni, az nem olyan jó.

2013/05/06

Vadgesztenye virág

Még sohasem néztem meg közelről a vadgesztenye virágát. Messziről nem látszik, hogy  a  kis virágok különböző színűek.





2013/05/03

Kálváriák eső után

Egész hétvégén itt van a Lili barátnője, ami azt jelenti, hogy én sokkal szabadabb vagyok mint általában, ugyanis teljes gőzerővel kamaszodnak. Már nem hogy nem fontos a jelenlétem, inkább teljesen kizárnak, ami engem egyelőre nem zavar, sőt élvezem. Ma például miután a zivatar után kisütött a nap és gyönyörű idő lett, rájöttem, hogy nyugodtan elmehetek kálváriát fényképezni a csendhegyeknek .
Ez maga volt a tömény gyönyörűség. Kár hogy az illatokat nem lehet megörökíteni.
A biatorbágyi régi kálvária bent van az erdőben, az ázott avar szaga keveredett a tavaszi virágokéval.
Pár hét múlva piroslani fog a tisztás a szamócától.



Etyeken az egész kálvária körbe van véve a legillatosabb szimpla halványlila orgonával. Kábító volt az illatorgia.




A sóskúti kálváriahegyen egy birkanyáj legelészett. Ott meg az állatok szaga keveredett  a virágzó kakukkfű  meg a többi gyógynövény illatával, amit én megintcsak nagyon szeretek.



Volt egy bárány ami úgy nézett ki mintha egy horrorfilm szereplője lenne. Nem is értem, hogy miért csak ez az egy vedlett ilyen borzalmasan, illetve miért nem nyírták meg. Cafatokban lógott róla a gyapjú. Ráadásul a nap átvilágított a fülén meg a lábán ahol alig volt szőr, ami még hozzátett a szörnykinézethez.




2013/04/28

Keresztes hadjárat

Nemrég, amikor megtaláltuk a Kálváriakutató mozgóládát, végignéztem a megtalálásokat, mert én is nagyon szeretem a kálváriákat, és akkor valaki bejegyzésénél rátaláltam a csendhegyekre . Azóta már jóban lettem a blog írójával és elküldtem neki az összes kálváriás képemet. Viszont a képek keresése közben rájöttem, hogy mennyire hiányzik nekem a keresztes hadjárat . Annyira jó volt mászkálni és kereszteket fényképezni.
Itt vannak a kedvenceim.
http://www.muemlekem.hu/kereszt?id=1173

http://www.muemlekem.hu/kereszt?id=5550

http://www.muemlekem.hu/kereszt?id=1812

http://www.muemlekem.hu/kereszt?id=1086

http://www.muemlekem.hu/kereszt?id=5196


http://www.muemlekem.hu/kereszt?id=5281

Nekem ezek az olcsó, rozsdás amorf pléh Krisztusok olyan meghatóak. Az első egy 1853-as kőkereszt, amire szerintem sokkal később biggyesztették ezt a szegény elméretezett pléh Krisztust.
http://www.muemlekem.hu/kereszt?id=2045

http://www.muemlekem.hu/kereszt?id=5284


2013/04/17

Tavasz

Végre megszáradt a föld annyira, hogy föl lehetett ásni a veteményes kertet és egy jó hónapos késéssel minden kora tavaszi mag bekerült a földbe.



Olyan a kert mintha március közepe lenne. Alig virágzik egy pár tavaszi virág, igaz ők két nap alatt kinyíltak amint elolvadt a hó. A természet iszonyú tempóban próbálja behozni a lemaradást. A rügyeket nézve egyszerre fog virágozni a sárgabarack a cseresznyével, pedig jó két-három hét szokott lenni közöttük.




Úgy látszik egyedül a rebarbara és a sóska nem zavartatta magát. Ők pontosan ugyan akkorák mint tavaly vagy tavaly előtt ilyenkor.



 Ez volt az első igazi tavaszi hétvége, a macskák sem bírtak bent maradni a szobában, így egy kis macskás pózolás innen sem maradhat le.



2013/04/16

CatCafe

Mostanában több helyen is olvastam, hogy macskakávézók nyíltak a városban. Vasárnap be kellett mennünk  cipőt venni, gondoltam meglepem Lilit és elviszem az egyikbe. Ezt amit kinéztem rendkívül frappánsan CatCafe-nak hívják és a honlapjuk szerint egyelőre három macskájuk van, két maine coon és egy ragdoll. Így még én is kedvet kaptam, mert már nagyon régóta szeretnék látni egy igazi maine coon cicát. Gyönyörűek voltak mind a hárman. El sem tudom képzelni, hogy hogy bírják ezt a sok idegen embert. Simán hagyják magukat fogdosni.

Az egyik maine coon
Igazi kék szemű macska arisztokrata

Mandulavágású kék szemek elölről
Az egyik macskalány nem akart előjönni a kosárból


2013/04/06

Téli húsvét

Elkiabáltam az előző posztban, hogy jön a tavasz, még mindig nincs itt, pedig azóta már majdnem eltelt egy hónap. Nem tudom, hogy más hogy van vele, de nekem nagyon nehéz  nem beleesnem a totális letargiába. A barátnőmmel megbeszéltük, hogy húsvét hétfőn elutazunk valahová, rám bízza a döntést. Azt mondtam, hogy az Alföld után én hegyek közé szeretnék menni, de volt közben két hatalmas havazás, a Bükkben 70cm a hó, és ha van valami amire nem vágytam az a hó, úgyhogy nagy nehezen kitaláltam, hogy menjünk Zalába. Ahogy közeledett a húsvét úgy lett egyre rosszabb az időjárás előrejelzés. Nekem a letargia már kezdte befészkelni az agyamba magát, hogy nem is kellene elutazni, leginkább föl se kellene kelni az ágyból, de a barátnőm azt mondta, hogy mit nekünk egy kis eső, van kapucnis kabátunk.
 Így hát hétfőn zuhogó esőben elindultunk. Mire Letenye után le kellett térni az autópályáról szerencsére egy kissé alább hagyott az eső. A Kerka völgyében Szécsiszigetre mentünk először.


 A folyó annyira meg volt áradva, hogy szegény bivalyok egy kis magaslaton ácsorogtak körbe véve vízzel.


Hatalmas szerencsénkre Kati néni, a helyi idegenvezető pont akkor jött a vízimalomhoz amikor mi odaértünk, így mindent megmutogatott sőt még a templomot is kinyitotta nekünk.

Igazi koponya és tisztítótűzben égő lelkek az oltár mögött
Kati néni csak úgy Lili kezébe adott egy 1764-es kiadású könyvet
Nekem a barokk templomhoz nem volt túl sok kedvem, de aztán az lett a vége, hogy majdnem egy órát töltöttünk ott annyi érdekességet láttunk. 300 éves könyveket, 100 éves Jegyesek anyakönyvét és még egy csomó mindent, ráadásul Kati néni közvetlen sajátos stílusú és igen bőbeszédű kíséretével.
Mivel elállt az eső, Csömödérnél meg szerettük volna nézni az erdőben a bunkereket, de egy megáradt patak az utunkat állta, így aztán fölmentünk egészen Szentgyörgyvölgyig, a  református templomhoz ami egy láda is.


Teljesen besötétedett mire odaértünk a szállásunkra a Magyarszerdahely melletti Régi Csárda fogadóba.

A csárda gyönyörű pöttyös bengáli cicája



Vasárnapra jobb időt ígértek, de reggel esett a hó. Mire elindultunk végül is elállt és egész nap elfogadható idő volt, már ha a hidegtől eltekintünk. Tettünk egy hatalmas kört, megkerestünk 10 ládát, tulajdonképpen egy nagyon tartalmas nap volt.

Börzöncei-hegy
Először a Börzöncei-hegyen egy  kápolnát néztük meg, aztán Püspöki Grácián zászlótartó kúriáját Pusztaszentlászlón, majd Söjtörön Deák szülőházát és az Erdődy-Hűvös kastélyt Zalabesenyőn. Persze ezek mind ládahelyek, és hatalmas szerencsémre Zalaegerszegre költözött a Kálváriakutató nevű mozgó láda, úgyhogy a Jánka-hegyi kálváriánál két ládát találtunk. Zalaegerszegen a városban még sosem jártam, de most sem voltam tőle elájulva. Inkább kimentünk a skanzenbe. Húsvét lévén mindenféle programoknak kellett volna lenni, de a rossz idő miatt minden elmaradt, alig pár ember birkózott a sárral rajtunk kívül, pedig egy pár percre még a nap is kisütött. Lili meg a Balázs jókat hógolyózott a megmaradt hókupacokból.


 A hideg és a sár miatt sehol sem időztünk túl sokat, így maradt bőven följebb menni Zalaszentgrót felé. Először fölmentünk Kemendollárra a templomhoz a szőlőhegyre ládázni, ahonnan hihetetlen kilátás nyílt a Zala völgyére. Jól lehetett látni, hogy mekkora területeket öntött el a folyó.


 Utána fölmentünk egészen Türjéig, megnéztük a templomot,  persze bemenni nem lehetett, de kívülről nagyon jól nézett ki.
Onnan már visszafelé vettük az irányt a szállásunkra, csak Kehidakustányban meg kellett még keresni a Deák életének többi pontját bemutató ládát és Balázs külön kérésére Búcsúszentlászlóra is be akartunk menni, mert valami humorista ott született és sokszor szokta emlegetni. Kehidakustány mellett végre egy kicsit erdőben is jártunk mert az egyik pont kint volt a Deák kútnál.


Már sötétedett mire Búcsúszentlászlóra értünk és ha már ott voltunk én persze meg akartam keresni az ottani ládát. Kiderült, hogy van egy szépséges kálvária, ahol pont akkor gyújtották föl a stációkban a domborműveket megvilágító lámpákat amikor odaértünk. Ettől a Krisztivel nagyon jó kedvünk lett. Gyönyörű befejezése volt ez a napnak.



Kedd reggel szakadó havas esőre ébredtünk. A szomszéd faluban Bocskán még előző reggel láttunk egy szép kálváriát, ott elrejtettük a Kálváriakutató mozgó ládát, aztán meg sem álltunk Zalakarosig és fürödtünk egyet a gyógyfürdőben. Teljesen kivette az erőnket a meleg víz. Hazafelé az autópályán meg kellett állni kávézni mert majdnem elaludtam.