Színkavalkád

Évek óta, ha van valami időjárási anomália, mint például idén március 15-én vagy húsvétkor a havazás, arról beszélünk, hogy kezdenek eltűnni a köztes évszakok, a tavasz meg az ősz. Az igaz, hogy az idén a tavasz nem volt túl hosszú, de erre az őszre senkinek nem lehet egy szava sem. Évek óta nem volt ennyire gyönyörű a természet ősszel. Az idén olyan fák és bokrok is gyönyörűségesen pompáznak nálunk amik normálisan csak egy kicsit megsárgulnak aztán barnán elszáradva lehullajtják a leveleiket. Például a házunk előtti csörgőfa még sohasem volt ennyire színes.

Vagy például az aranyfa, amit mindenki aranyesőnek vagy esetleg aranyvesszőnek hív, én is, de rémlett hogy a hivatalos neve más ezért most rákerestem. Milyen hülye név, miért fa amikor cserje?  Az igazi aranyeső viszont fa, de ott legalább a lógó fürtök miatt jogos az "eső", az igazi aranyvessző meg egy virág még ha erős is a szára akkor sem "vessző". Szóval a hatalmas aranyfa bokor a ház előtt még sohasem szineződött el. Két hete a budakeszi arborétumban már fotóztam egy ilyen bokrot, ott is többen megkérdeztük, hogy mi ez, mert senki sem ismert rá, de akkor a mienk még zöld volt, most az is kezd színesedni.

Az ecetfa mindig szép szokott lenni, de most még az is különleges.

A cserszömörcéről nem is beszélve. Messziről világítanak a bokrok.

A vadszőlő is szép szokott lenni mindig, ő szokta kezdeni a pirulást már augusztus végén. Először csak egy pár levél figyelmeztetésnek, hogy itt a nyár vége, aztán napokon belül bepirosodik az összes és hamarosan le is hullik. Az idén is így kezdődött csak most az egész folyamat elnyúlt és még most sem hullott le az összes.