Monday, August 14, 2017

Balaton déli part

Lilivel megint lementünk a Balatonra 3 napra, hogy valamennyit azért együtt is nyaraljunk. Földváron találtam csak szobát megfizethető áron, egy szép régi felújított házban a magasparton, gyönyörű kilátással a tóra. Pedig most jobban szerettem volna az északi partra menni, mert ugyan nem vagyunk valami nagy strandolósok, de azért ebben a hőségben csak szerettünk volna fürödni is.
Igazából nem tudom, hogy milyen csodára számítottunk, mert már voltunk egyszer együtt Siófokon, de most mégis döbbenten néztük a tömeget a szó szerint bokáig érő vízben. Legalább 100 métert kellet gyalogolni befelé, hogy lehessen úszni.  Utolsó nap nem is volt már kedvünk ehhez a tortúrához, inkább hazajöttünk.
Nem tudom, hogy más akinek nem volt nyaralója a Balatonnál és a szüleivel sem járt oda rendszeresen nyaralni, hogy van vele, de nekem és azt hiszem szegény Lilinek is, a Balatoni nyaralás mindig olyan vágyott dolog volt. De eddig akár hányszor próbálkoztam vele mindig rá kellett jönnöm, hogy ez nem az én világom. Most is így volt, lehet, hogy nem kellene többször próbálkozni. Kirándulni, ládázni a Balaton és környéke tökéletes, persze bármikor máskor csak nem nyáron.
Most is elmentem ládázni hajnalban, mert a Lili úgysem akart jönni és a melegtől aludni sem bírtam.
Gyugyon van egy Árpád-kori templom és a ládaoldalon láttam a képeken, hogy kálvária is. Oda akartam mindenképpen elmenni, hogy a Csendhegyeknek lefényképezzem a kálváriát. Nagyon kiábrándító volt látni, hogy a kálváriának látszó 21 stáció az a "Nemzetünk csillagainak emlékösvénye" valami nő ötlete alapján, amit az önkormányzat valósított meg több mint 16 (!) millió forintból. Persze ezt pályázaton nyerték és gondolom közmunkások csinálták, ahogy tuti közmunkások üldögéltek szanaszét akkor is amikor ott jártam, mert a környező Millennium park névre keresztelt területet folyamatosan építik. Van itt már emlékköve, emlékoszlopa, emlékműve mindennek ami nagyon magyar.
Biztos bennem van a hiba, hogy én ettől hányok, hogy van egy 230 akárhány fős kis eldugott falu, ahol a lakosság nagyrésze mélyszegénységben él, ott tizenmilliókat ilyen szarságokra pazarolnak, ahelyett hogy az emberek életkörülményein javítanának. Hogy a munkaképes emberek nagyrésze közmunkásként üldögél az árnyékban, ahelyett, hogy valami értelmes egyszerű munkalehetőséget teremtenének. Tudom, hogy ez csúsztatás, ezeket a pénzeket nem lehet összekeverni, de akkor is nonszensz. Az meg külön idegesítő, hogy egyáltalán ilyen dolgokra van pályázati lehetőség, mintha a pályázati pénzek a semmiből fakadnának.
Na jó, kiírtam magamból a mérgemet..szóval jártam még Lengyeltótiban és megnéztem a Bugaszegi téglagalériát is.


naplemente a boglári Gömbkilátóból





Napfelkelte az ablakunkból

a szállásunk

Gyugy

a kálvária, ami nem is kálvária

Lengyeltóti szintén Árpád-kori, később átépített temploma

igazi kálváriával

Bugaszegi téglagaléria








3 comments:

Holdgyöngy said...

A fotók már megérték a nyaralást. Én is inkább szezonon kívül megyek a környékére, kirándulni, s akkor is felsőbb területekre. Sajnos amit írtál azzal mélységesen egyetértek. Érdekes dolgok vannak ebben az országban. Viszont azok annál nagyobb dobszóval.

baloma said...

Nem benned van a hiba, tényleg hányingerkeltő, amit csinálnak...a szállásotok viszont tényleg nagyon szép volt.

aranyos fodorka said...

Nincs is kedvem minősíteni "azt" a témát. Két-három Daedalon kell hozzá....
Szerencsére a naplementébe nem tudnak (még) beleavatkozni semmiféle pályázattal, az tehát csodaszép.